1. A FELBOMLÓ ÍRÓI KOALÍCIÓ
1. A FELBOMLÓ ÍRÓI KOALÍCIÓ
Fennállásának tizedik évében, 1870-ben főbb munkatársainak portréját külön is kiadta a lap. A névsor igen jól hangzott a korban. Ott volt Agai Adolf (1836–1916), a Borsszem Jankó szerkesztője, Csernátony Lajos (1823–1901), a balközéppárt egyik legnépszerűbb újságírója, a hatvanas években bécsi tudósításaival ismertté vált Devecseri Ignác (1842–1899), a főképp német nyelvű cikkeiből, műveiből ismert Hevesi Lajos (1843–1910), még a hajdani Tízek Társaságából Lauka Gusztáv (1818–1902) és Pálffy Albert (1820–1897), az Üstökösből is jól ismert író és képviselő, P. Szathmáry Károly (1831–1891), az újságíró Szokoly Viktor (1835–1913) s az író, esztéta és fordító Torkos László (1839–1939). Tíz év e válogatott névsora azonban már a közlés idején sem volt egészen időszerű. A lap munkatársai körében jelentkező „nemzeti egység” a kiegyezés után megszűnt, a polgári írók-újságírók (Ágai, Hevesi) minden kapcsolatot megszakítottak a lappal, amelynél elsősorban az idősebb későromantikus írók és a nemesi származású, balközéppárti újságírók maradtak. Ezután számottevő nyeresége már csak 179a fiatal költő, Bartók Lajos (1815–1902) lett, akinek 1873 augusztusában Don Pedrő néven jelent meg itt első írása, egy makáma. A karikaturista mindvégig Jankó János (1833–1896) maradt; rajzai ebben a korszakban lettek kiforrottak.
