V. SZÍN.
Ugyanott. A franczia tábor.
Lajos és Táborkara jönnek.
LAJOS.
Átallt lemenni mintegy a nap is,
Megálla s elpirítá nyúgatot,
Midőn az ángol ön földjét, aléltan
Hátrálva, mérte vissza. Oh, dicsőn
Zártuk be! sort tüzelve megmaradt
Töltényeinkkel, és jó éjszakát
Kivánva ennyi vérontás után,
Felgöngyölítve rongyos zászlainkat,
S megtartva a tért, csaknem urai!
Híradó jön.
Átallt lemenni mintegy a nap is,
Megálla s elpirítá nyúgatot,
Midőn az ángol ön földjét, aléltan
Hátrálva, mérte vissza. Oh, dicsőn
Zártuk be! sort tüzelve megmaradt
Töltényeinkkel, és jó éjszakát
Kivánva ennyi vérontás után,
Felgöngyölítve rongyos zászlainkat,
S megtartva a tért, csaknem urai!
Híradó jön.
HÍRADÓ.
Hol ő fensége, a dauphin?
Hol ő fensége, a dauphin?
LAJOS.
| Mi baj? |
HÍRADÓ.
Melun gróf elesett; a lordokat
Felbujtogatta, s visszaszöktenek;
Az új segítség, a rég várt hajóhad,
Goodwin homokján összetört, s elült.
Melun gróf elesett; a lordokat
Felbujtogatta, s visszaszöktenek;
Az új segítség, a rég várt hajóhad,
Goodwin homokján összetört, s elült.
LAJOS.
Ah, szörnyű hír! Üssön beléd az átok!
Nem ily bus éjszakát vártam, minőt
Csinál ez ujság. – De ki mondta azt,
Hogy János, egy-két órával előbb
Futásra vette, mint a bukdosó éj
Elkülöníté fáradt sergeink’?
Ah, szörnyű hír! Üssön beléd az átok!
Nem ily bus éjszakát vártam, minőt
Csinál ez ujság. – De ki mondta azt,
Hogy János, egy-két órával előbb
Futásra vette, mint a bukdosó éj
Elkülöníté fáradt sergeink’?
HÍRADÓ.
Akárki mondta, fenség; de való.
Akárki mondta, fenség; de való.
LAJOS.
Jól van; ma éjjel álljon gondos őr
Mindenfelé; én holnap fön leszek
Előbb mint a nap, megkisérteni
Jól van; ma éjjel álljon gondos őr
Mindenfelé; én holnap fön leszek
Előbb mint a nap, megkisérteni
| A jó szerencsét, mely reánk virad. | (Mind el.) |
