HARMADIK FELVONÁS.
A Kar jő.
KAR.
Képzelt szárnyon gyors színünk így repűl
Sebes mozgásban, mint a gondolat.
Gondoljátok, hogy a jól fölszerelt
Királyt láttátok a southamptoni
Parton, királyságába béevezni,
S hajó-hadának selyem lobogóit,
A mint az ifju Phoebus lengeté.
Képzelmetekkel játszszatok ti is,
S lássátok benne, a matróz fiúk
Mint másznak a kender kötélen, és
Halljátok a sípot, mely a zavart
Lármába rendet hoz; nézzétek a
Vászon vitorlát, mely a láthatatlan
Fuvó széltől dagad s a nagy hajót
A megbarázdolt tengeren viszi,
Daczolva a kevély habokkal. Óh!
Gondoljátok, hogy parton állva, egy
Várost láttok tánczolni a szilaj
Hullámokon, mert úgy tűnik föl e
Méltóságos hajóhad, a midőn
Harfleur felé siet. Csak rajta, rajta!
Tapadjatok lélekben e hajó
Kormányrúdjához s Angliátokat
Hagyjátok itt oly csendben, mint az éjfél,
Aggok, vénasszonyok és gyermekek
Védelmére, kiknél a vér s erő
Immár elmult avagy még meg se jött.
Mert a kinek csupán egy serkedő
Szőrszál van állán, nem kész-e követni
Frankhonba e választott hősöket?
Föl, föl szellemben! látni ostromot
S ágyúkat a szekéren a körűlvett
Harfleurre vészesen ásítani.
Gondoljátok: Frankhonból a követ
Már visszatért, s Henriknek béjelenté,
Hogy a király, leányát Katalint
Ajánlja néki s jegyajándokúl
Némely csekély, kis herczegségeket.
Nem tetszik e válasz, s a gyors tüzér
Kanóczával a pokolműhöz ér,
S mindent leont. Elnézők legyetek
Képzelt szárnyon gyors színünk így repűl
Sebes mozgásban, mint a gondolat.
Gondoljátok, hogy a jól fölszerelt
Királyt láttátok a southamptoni
Parton, királyságába béevezni,
S hajó-hadának selyem lobogóit,
A mint az ifju Phoebus lengeté.
Képzelmetekkel játszszatok ti is,
S lássátok benne, a matróz fiúk
Mint másznak a kender kötélen, és
Halljátok a sípot, mely a zavart
Lármába rendet hoz; nézzétek a
Vászon vitorlát, mely a láthatatlan
Fuvó széltől dagad s a nagy hajót
A megbarázdolt tengeren viszi,
Daczolva a kevély habokkal. Óh!
Gondoljátok, hogy parton állva, egy
Várost láttok tánczolni a szilaj
Hullámokon, mert úgy tűnik föl e
Méltóságos hajóhad, a midőn
Harfleur felé siet. Csak rajta, rajta!
Tapadjatok lélekben e hajó
Kormányrúdjához s Angliátokat
Hagyjátok itt oly csendben, mint az éjfél,
Aggok, vénasszonyok és gyermekek
Védelmére, kiknél a vér s erő
Immár elmult avagy még meg se jött.
Mert a kinek csupán egy serkedő
Szőrszál van állán, nem kész-e követni
Frankhonba e választott hősöket?
Föl, föl szellemben! látni ostromot
S ágyúkat a szekéren a körűlvett
Harfleurre vészesen ásítani.
Gondoljátok: Frankhonból a követ
Már visszatért, s Henriknek béjelenté,
Hogy a király, leányát Katalint
Ajánlja néki s jegyajándokúl
Némely csekély, kis herczegségeket.
Nem tetszik e válasz, s a gyors tüzér
Kanóczával a pokolműhöz ér,
S mindent leont. Elnézők legyetek
| S pótolja szinünket képzelmetek. | (Csatazaj. Ágyúdörgés.) |
