II. SZÍN.
Felkölti e hír csüggedt szíveinket:
A bajnok Paris föllázadt, beszélik,
S a harczias frankokhoz áll megint.
Kelj utra hát, királyi Károlyunk!
Ne tartsd hatalmad’ vissza tétlenül.
Hozzánk ha állnak, békeség velök;
Ha nem, dulás száll harczra lakjaikkal.
Kém jő.
Üdvöt, sikert a hősi hadvezérnek,
És sok szerencsét fegyvertársinak.
Beszélj! mi új hirt hoznak kémeink?
Az angol hadsereg, mely még előbb
Két pártra volt szakadva, egyesült
S csatára készül rögtön szállani.
Kissé ez óvás váratlan, urak;
De készen állunk mi is nem sokára.
Remélem, Talbot lelke nincsen ott,
S nincs félni ok, mióta ő halott.
A félelem legátkosb szenvedély:
Csupán parancsolj s győzni fogsz, uram!
Henrik s a föld forrjon bár bosszusan.
Hát talpra, lordok! Üdv, áldás hazánkra!
(Mind el.) |