III. SZÍN.
A csatatér más része.
Harsonák. Edvárd király jő diadalmenetben, vele Clarence, Gloster s a többiek.
EDVÁRD KIRÁLY.
Eddig szerencsénk fölfelé halad
S diadalfüzér diszíti homlokunk’;
De a verőfény közepette fölleg,
Sötét-gyanúsan fenyegetve, kél föl,
S dicső napunkra ront az, mielőtt
Eléri békés ágyát nyugaton:
Értem, a nagy had, melyet a királyné
Toborza Galliában, partra szállt,
S halljuk, uton van, harczra szállni vélünk.
Eddig szerencsénk fölfelé halad
S diadalfüzér diszíti homlokunk’;
De a verőfény közepette fölleg,
Sötét-gyanúsan fenyegetve, kél föl,
S dicső napunkra ront az, mielőtt
Eléri békés ágyát nyugaton:
Értem, a nagy had, melyet a királyné
Toborza Galliában, partra szállt,
S halljuk, uton van, harczra szállni vélünk.
CLARENCE.
Szétűzi gyorsan kis szellő e felhőt
És kútfejéhez visszafujja ismét:
Sugáraid felszáritják e párát,
S nem minden felhő támaszt zivatart.
Szétűzi gyorsan kis szellő e felhőt
És kútfejéhez visszafujja ismét:
Sugáraid felszáritják e párát,
S nem minden felhő támaszt zivatart.
GLOSTER.
Harminczezerre tartják a királynét
S hozzáfutott Oxforddal Somerset:
Hidd el, csak engedd, hogy magát kifújja,
Ép oly erős lesz pártja, mint mienk.
Harminczezerre tartják a királynét
S hozzáfutott Oxforddal Somerset:
Hidd el, csak engedd, hogy magát kifújja,
Ép oly erős lesz pártja, mint mienk.
EDVÁRD KIRÁLY.
Tudósitának kedvelt híveink,
Hogy Tewkesburyhez vették útjokat.
Barnet mienk, most oda nyomulunk
Legott: a készség útat rövidít;
S utunkba’ folyton nőni fog hadunk,
Előhaladván, minden tartományban.
Perdüljön a dob! Bátorság! előre!
Tudósitának kedvelt híveink,
Hogy Tewkesburyhez vették útjokat.
Barnet mienk, most oda nyomulunk
Legott: a készség útat rövidít;
S utunkba’ folyton nőni fog hadunk,
Előhaladván, minden tartományban.
Perdüljön a dob! Bátorság! előre!
| (Harsonák. Mind el.) |
