I. SZÍN.
Király, Királyné, Rosenkrantz, Guildenstern jönnek.
KIRÁLY.
Van e sok mély fohászban tartalom:
Fordítsátok le; meg kell értenünk.
Hol a fiad?
Van e sok mély fohászban tartalom:
Fordítsátok le; meg kell értenünk.
Hol a fiad?
KIRÁLYNÉ.
Hagyjátok e helyet kissé nekünk.
Ah, jó uram, mit láttam én az éjjel!
Hagyjátok e helyet kissé nekünk.
| Rosenkrantz és Guildenstern el.) |
KIRÁLY.
Mit, Gertrud? Hogy van Hamlet?
Mit, Gertrud? Hogy van Hamlet?
KIRÁLYNÉ.
Mint tenger és szél, ha versengenek,
Melyik hatalmasb. A mint bősz rohamban
Hall egy kevés neszt a kárpit mögött,
Kardot ragad: „Patkány! patkány!” kiált,
S vad képzetében a jó öreg embert
Látatlanból leszúrja.
| Háborog, |
Melyik hatalmasb. A mint bősz rohamban
Hall egy kevés neszt a kárpit mögött,
Kardot ragad: „Patkány! patkány!” kiált,
S vad képzetében a jó öreg embert
Látatlanból leszúrja.
KIRÁLY.
Velünk is úgy tesz, ha mi ott vagyunk.
E nagy szabadság folyvást fenyeget,
Ten-magad’, engem, és mindenki mást.
Haj! hogy’ felelni ez erőszakért?
Minket okolnak majd: vigyázatunk
Mért nem szorítá fékre, láb alól,
Ez őrjöngő fiút; de úgy szerettük,
Hogy meg nem értők az ildom szavát,
Sőt sejtegetve, mint csúf kórt a kóros,
Hogy meg ne tudják, még tápláltuk azt
Élet-veszélylyel is. Aztán hová ment?
| Oh sulyos tett! |
E nagy szabadság folyvást fenyeget,
Ten-magad’, engem, és mindenki mást.
Haj! hogy’ felelni ez erőszakért?
Minket okolnak majd: vigyázatunk
Mért nem szorítá fékre, láb alól,
Ez őrjöngő fiút; de úgy szerettük,
Hogy meg nem értők az ildom szavát,
Sőt sejtegetve, mint csúf kórt a kóros,
Hogy meg ne tudják, még tápláltuk azt
Élet-veszélylyel is. Aztán hová ment?
KIRÁLYNÉ.
Rejtekbe vonni a holt tetemet;
A mely fölött még őrültsége is,
Mint aljas érczek közt a nemesebb fém,
Tisztán ragyog: siratja, kit megölt.
Rejtekbe vonni a holt tetemet;
A mely fölött még őrültsége is,
Mint aljas érczek közt a nemesebb fém,
Tisztán ragyog: siratja, kit megölt.
KIRÁLY.
Oh Gertrud! jer velem.
Mihelyt az ormon tetszik egy sugár,
Hajóra küldjük. E szilaj merényt,
Fönség, ügyesség által, már nekünk kell
Palástolgatni és kimenteni.
Ha! Guildenstern!
Rosenkrantz és Guildenstern jönnek.
Két jó barát, segéljetek tovább is.
Őrült fiúnk Poloniust megölte
S anyja szobájából kivonszolá:
Kutassátok fel, s a holt tetemet
Elcsalva tőle szép szóval, vigyétek
A kápolnába. Járjatok serényen.
Jer, hívjuk össze legbölcsebb barátink’;
Tudassuk e szilaj tettet velök,
S hogy mit teendünk; így a rágalom
– Mely suttogása mérges nyilait
Világ sarkáig oly bizton lövi,
Mint czélhoz ágyú a golyót – talán
Nevünk’ elvétve, a sebezhetetlen
Léget találja. – Oh jer hát, jere!
Oh Gertrud! jer velem.
Mihelyt az ormon tetszik egy sugár,
Hajóra küldjük. E szilaj merényt,
Fönség, ügyesség által, már nekünk kell
Palástolgatni és kimenteni.
Ha! Guildenstern!
Rosenkrantz és Guildenstern jönnek.
Két jó barát, segéljetek tovább is.
Őrült fiúnk Poloniust megölte
S anyja szobájából kivonszolá:
Kutassátok fel, s a holt tetemet
Elcsalva tőle szép szóval, vigyétek
A kápolnába. Járjatok serényen.
| (Rosenkrantz és Guildenstern el.) |
Tudassuk e szilaj tettet velök,
S hogy mit teendünk; így a rágalom
– Mely suttogása mérges nyilait
Világ sarkáig oly bizton lövi,
Mint czélhoz ágyú a golyót – talán
Nevünk’ elvétve, a sebezhetetlen
Léget találja. – Oh jer hát, jere!
| Lelkem zavarral és búval tele. | (Elmennek.) |
