IV. JELENET.
Ugyanott sátor.
Cordelia, Orvos, katonák jönnek.
CORNWALL.
Ah ő az. Épen most ment erre el,
Őrülten, mint a feldúlt tengerek,
Fennhangon énekelvén s koszorúja
Vadfüstikék, tikhúr, bogáncs, bürök,
Kakukvirág, konkoly s minden, mi gyom
Az éltető gabnák között terem.
Egy század menjen értte, kutassa ki
Holdanként a magasb vetéseket,
És hozza őt előnkbe. A tudomány
Mit képes tenni, elrabolt eszét
Hogy visszaadja? Ki rajta segítni bír,
Minden más kincsem légyen az övé.
Ah ő az. Épen most ment erre el,
Őrülten, mint a feldúlt tengerek,
Fennhangon énekelvén s koszorúja
Vadfüstikék, tikhúr, bogáncs, bürök,
Kakukvirág, konkoly s minden, mi gyom
Az éltető gabnák között terem.
Egy század menjen értte, kutassa ki
Holdanként a magasb vetéseket,
És hozza őt előnkbe. A tudomány
Mit képes tenni, elrabolt eszét
Hogy visszaadja? Ki rajta segítni bír,
Minden más kincsem légyen az övé.
ORVOS.
Van eszköz, asszonyom. Legelső
Természetes dajkánk, a nyúgalom,
Mit nélkülöz. De vannak füveink,
Hatók azt visszahozni. S erejök
Képes bezárni a bánat szemét.
Van eszköz, asszonyom. Legelső
Természetes dajkánk, a nyúgalom,
Mit nélkülöz. De vannak füveink,
Hatók azt visszahozni. S erejök
Képes bezárni a bánat szemét.
CORDELIA.
Ti szent csodák, s minden fel nem fedett
Erői a földnek, sarjadjatok fel
Könyűimen, hogy enyhet és segélyt
Nyújthassatok szegény jó betegemnek.
Keressétek, míg féktelen dühe
Fel nem dúlandja éltét, mely magát
Vezetni nem képes.
Hírnök jő.
Ti szent csodák, s minden fel nem fedett
Erői a földnek, sarjadjatok fel
Könyűimen, hogy enyhet és segélyt
Nyújthassatok szegény jó betegemnek.
Keressétek, míg féktelen dühe
Fel nem dúlandja éltét, mely magát
Vezetni nem képes.
Hírnök jő.
HÍRNÖK.
Újságot hoztam. A britt hadsereg
Útban van erre.
| Asszonyom! |
Útban van erre.
CORDELIA.
S mert vártuk, el vagyunk készülve rá.
Ó kedves jó atyám, ez a te ügyed,
Miért most sikra szállok. A hatalmas
Frankhon megszánta búmat s szüntelen
Esdő könyűimet. Nem felfuvalkodás,
Mi harczra inditott, de vonzalom,
Hő vonzalom s szegény atyám joga.
| Azt előbb tudók már, |
Ó kedves jó atyám, ez a te ügyed,
Miért most sikra szállok. A hatalmas
Frankhon megszánta búmat s szüntelen
Esdő könyűimet. Nem felfuvalkodás,
Mi harczra inditott, de vonzalom,
Hő vonzalom s szegény atyám joga.
| Ó vajha már láthatnám s hallanám őt. | (Elmennek.) |
