IV. SZÍN.
Ugyanott. Utcza.
Gratiano, Lorenzo, Salarino, Solanio.
LORENZO.
Így! ellopódzunk mind vacsorakor,
Átöltözünk lakomban, s összesen
Egy óra mulva megjövünk.
Így! ellopódzunk mind vacsorakor,
Átöltözünk lakomban, s összesen
Egy óra mulva megjövünk.
GRATIANO.
De semmikép nem készülénk reá.
De semmikép nem készülénk reá.
SALARINO.
Nem rendelők meg a fáklyásokat.
Nem rendelők meg a fáklyásokat.
SOLANIO.
Baj! Hogyha kellőleg nem rendezők,
Jobb, azt hiszem, belé sem kezdenünk.
Baj! Hogyha kellőleg nem rendezők,
Jobb, azt hiszem, belé sem kezdenünk.
LORENZO.
Most négy az óra: még két óra van
A készülésre.
Lancelot jő egy levéllel.
Most négy az óra: még két óra van
A készülésre.
Lancelot jő egy levéllel.
| Nos mi ujság, Lancelot? |
LANCELOT.
Ha ezt feltörni méltóztatik, meg fogja kegyed tudni.
Ha ezt feltörni méltóztatik, meg fogja kegyed tudni.
LORENZO.
Ismerem a kezet: szép kéz valóban,
S fehérebb, mint papirja, melyre irt
A szép iró kéz.
Ismerem a kezet: szép kéz valóban,
S fehérebb, mint papirja, melyre irt
A szép iró kéz.
GRATIANO.
Szerelmi hir, lelkemre.
Szerelmi hir, lelkemre.
LANCELOT.
Engedelmével, uram.
Engedelmével, uram.
LORENZO.
Hova mégy?
Hova mégy?
LANCELOT.
Hát biz, uram, előbbi gazdámat, a zsidót hivom meg új gazdámhoz, a keresztyénhez, vacsorára.
Hát biz, uram, előbbi gazdámat, a zsidót hivom meg új gazdámhoz, a keresztyénhez, vacsorára.
LORENZO.
Ne! fogd e pénzt! – Mondd a szép Jessicának:
Megjelenek! Titkon beszélj vele.
Ez éji álorczás tánczvigalomra?
Én fáklyatartórul gondoskodám.
Ne! fogd e pénzt! – Mondd a szép Jessicának:
Megjelenek! Titkon beszélj vele.
| Eredj. | (Lancelot el.) |
| Urak! Hát nem készültök-e |
Én fáklyatartórul gondoskodám.
SALARINO.
No jó, utána látok magam is.
No jó, utána látok magam is.
SOLANIO.
Mint szinte én is.
Mint szinte én is.
LORENZO.
Egy óra mulva összejöhetünk.
| Gratian lakában |
SALARINO.
Jó, úgy legyen.
Jó, úgy legyen.
| (Salarino és Solanio el.) |
GRATIANO.
Nem Jessicától jött ama levél?
Nem Jessicától jött ama levél?
LORENZO.
Tudj mindent. E sorokban útasit,
Hogy lopjam őt el apja hajlokából,
Mint látta el, magát arany- s kövekkel;
S mint áll lakában kész apródruha.
Ha e zsidó talán mennyégbe jut,
Kecses leányának köszönheti:
S a balsors, e szüzet ha sujtaná,
Csak ez ürügygyel mentené magát,
Hogy ő zsidó, hitetlen fajzata.
Jer, jőj velem, s menőben nézd keresztül.
Tudj mindent. E sorokban útasit,
Hogy lopjam őt el apja hajlokából,
Mint látta el, magát arany- s kövekkel;
S mint áll lakában kész apródruha.
Ha e zsidó talán mennyégbe jut,
Kecses leányának köszönheti:
S a balsors, e szüzet ha sujtaná,
Csak ez ürügygyel mentené magát,
Hogy ő zsidó, hitetlen fajzata.
Jer, jőj velem, s menőben nézd keresztül.
| Fáklyámat a szép Jessica viszi. | (El.) |
