I. SZÍN.
Más része a parknak.
Holofernes, sir Nathaniel és Balga jönnek.
HOLOFERNES.
Satis, quod sufficit.
Satis, quod sufficit.
NATHANIEL.
Uram, dicsérem önért az Istent, önnek az okai ebéd felett igen élesek és kenetteljesek valának: mulattatók trágárság nélkül; és idegenszerüek eretnekség nélkül. Ezen quondam napok egyikén társalgék vala egyikével a király társainak, a kinek az ő titulusa, czíme, avagy hogy nevezete, Don Adriano de Armado.
Uram, dicsérem önért az Istent, önnek az okai ebéd felett igen élesek és kenetteljesek valának: mulattatók trágárság nélkül; és idegenszerüek eretnekség nélkül. Ezen quondam napok egyikén társalgék vala egyikével a király társainak, a kinek az ő titulusa, czíme, avagy hogy nevezete, Don Adriano de Armado.
HOLOFERNES.
Novi hominem, tamquam te: az ő humora fönnen lebegő, beszéde határozott, nyelve pallérozott, szeme ambitiosus, lépdelése majestaticus, és az ő általános magatartása hívságos, nevetséges és rátartós. Ő felette czikornyás, felette ékes, felette szenvelgő, úgyszólván felette különczködő, felette idegenszerüséges, a hogy nevezni szeretném.
Novi hominem, tamquam te: az ő humora fönnen lebegő, beszéde határozott, nyelve pallérozott, szeme ambitiosus, lépdelése majestaticus, és az ő általános magatartása hívságos, nevetséges és rátartós. Ő felette czikornyás, felette ékes, felette szenvelgő, úgyszólván felette különczködő, felette idegenszerüséges, a hogy nevezni szeretném.
NATHANIEL.
| Páratlan és igen választékosságos egy epitethon. | (Tárczáját előveszi s belé írja.) |
)
HOLOFERNES.
Ő felette vékonyra húzza ki svádájának az ő fonalát argumentumainak anyagához képest. Én irtózom az ily fanatikus fantasztától, az ily megférhetetlen és csavart gondolkozásu társaságtól, az orthographiának ily hóhérától, a ki azt mondja finomul: aggály, midőn azt kellene mondania: aggodalmatosságosság; csók; midőn azt kellene kiejtenie: csolk; cs,o,l,k; nem cs,ó,k; a gombolczot gombócznak, az élkest ékes-nek nevezi; a könyörületesség nála könyör – így megcsonkítva az ületességgel. Ez rettenetesség (mit ő rettenet-nek mondna), ez engem az insániáig insinuál. Ne intelligis domine? Örületessé, holdkórságossá tenni.
Ő felette vékonyra húzza ki svádájának az ő fonalát argumentumainak anyagához képest. Én irtózom az ily fanatikus fantasztától, az ily megférhetetlen és csavart gondolkozásu társaságtól, az orthographiának ily hóhérától, a ki azt mondja finomul: aggály, midőn azt kellene mondania: aggodalmatosságosság; csók; midőn azt kellene kiejtenie: csolk; cs,o,l,k; nem cs,ó,k; a gombolczot gombócznak, az élkest ékes-nek nevezi; a könyörületesség nála könyör – így megcsonkítva az ületességgel. Ez rettenetesség (mit ő rettenet-nek mondna), ez engem az insániáig insinuál. Ne intelligis domine? Örületessé, holdkórságossá tenni.
NATHANIEL.
Laus deo, bone intellego.
Laus deo, bone intellego.
HOLOFERNES.
Bone? Bene helyett, bone. Priscianus, egy kis oldaldöfés. Beérhetted vele.
Armado, Moly és Kobak jönnek.
Bone? Bene helyett, bone. Priscianus, egy kis oldaldöfés. Beérhetted vele.
Armado, Moly és Kobak jönnek.
NATHANIEL.
Videsne, quis venit?
Videsne, quis venit?
HOLOFERNES.
Video et audeo.
Video et audeo.
ARMADO.
Fiú!
Fiú!
HOLOFERNES.
Quare fiú és nem ifjoncz?
Quare fiú és nem ifjoncz?
ARMADO.
Üdvözöllek bennetek, béke emberei.
Üdvözöllek bennetek, béke emberei.
HOLOFERNES.
Hadedzett uram, légy üdvöz.
Hadedzett uram, légy üdvöz.
MOLY.
Ezek a szólamok lakomáján voltak s elcsipkedték a hulladékot.
Ezek a szólamok lakomáján voltak s elcsipkedték a hulladékot.
KOBAK.
Ó, régen élődnek ezek már a szavak alamizsnás kosarán. Csodálom, hogy gazdád még meg nem evett valami szó gyanánt, mert mindenestül sem vagy oly hosszú, mint e szó: honorificabilitudinitatibus; könnyebb téged elnyelni, mint akár egy sárkány kigyót.
Ó, régen élődnek ezek már a szavak alamizsnás kosarán. Csodálom, hogy gazdád még meg nem evett valami szó gyanánt, mert mindenestül sem vagy oly hosszú, mint e szó: honorificabilitudinitatibus; könnyebb téged elnyelni, mint akár egy sárkány kigyót.
MOLY.
Csend! kezdődik a handabanda.
Csend! kezdődik a handabanda.
ARMADO (Holoferneshez).
Uram, ön nem iskolázott ember?
Uram, ön nem iskolázott ember?
MOLY.
Igen, igen, ő tanítja a gyerekeket az ábéczére. Mi az e, b, vissza felé sillabizálva, ékkel a fején?
Igen, igen, ő tanítja a gyerekeket az ábéczére. Mi az e, b, vissza felé sillabizálva, ékkel a fején?
HOLOFERNES.
Bé, pueritia, és hozzá az ék.
Bé, pueritia, és hozzá az ék.
MOLY.
Bé, legegyügyübb birka! s hozzá ékül a szarv.
Bé, legegyügyübb birka! s hozzá ékül a szarv.
HOLOFERNES.
Quisquis, te mássalhangzó?
Quisquis, te mássalhangzó?
MOLY.
Az öt magánhangzó másodika ékesen, ha te egy n-nel hátulról megtoldod, éktelenül pedig, ha én előlről egy t-vel.
Az öt magánhangzó másodika ékesen, ha te egy n-nel hátulról megtoldod, éktelenül pedig, ha én előlről egy t-vel.
HOLOFERNES.
No hát lássuk: a, é, n.
No hát lássuk: a, é, n.
MOLY.
A birka! Te, így következik a másik kettő.
A birka! Te, így következik a másik kettő.
ARMADO.
A Mediterraneum sós hullámaira, kedélyes ötlet! Fürgencz támadása az élcznek. Piff, paff! fürgencz és találó. Felfrissíti elmetehetségemet. Igazi élcz!
A Mediterraneum sós hullámaira, kedélyes ötlet! Fürgencz támadása az élcznek. Piff, paff! fürgencz és találó. Felfrissíti elmetehetségemet. Igazi élcz!
)
MOLY.
Gyermek-élcz ez vén felett, annyi mint agg-élcz.
Gyermek-élcz ez vén felett, annyi mint agg-élcz.
HOLOFERNES.
Mit jelenet e figura, mit jelent e figura?
Mit jelenet e figura, mit jelent e figura?
MOLY.
Agancsokat.
Agancsokat.
HOLOFERNES.
Te úgy vitázol, mint akár egy kis gyerkőcze. Menj, hajtsad csigádat!
Te úgy vitázol, mint akár egy kis gyerkőcze. Menj, hajtsad csigádat!
MOLY.
Adsza csak agancsodat, hadd csináljak belőle, s majd megforgatom azt a circum circádat. Vaksi szarvaiból csiga!
Adsza csak agancsodat, hadd csináljak belőle, s majd megforgatom azt a circum circádat. Vaksi szarvaiból csiga!
KOBAK.
Ha csak egy árva petákom volna ezen a világon, azt is odadnám, hogy vehetnél rajta magadnak mézes kalácsot. Megállj, itt van még a remuneratio, mit gazdád adott, te, krajczáros tarsolya az elmésségnek, te, galambtojása a discretiónak te. Ó, ha az egeknek úgy tetszett volna, hogy te most az én fattyam lehetnél, mily örömteli apát csinálnál te most én belőlem! Menj csak; te ezt ad úgysem birod, a kis ujjadban van, mint mondani szokták.
Ha csak egy árva petákom volna ezen a világon, azt is odadnám, hogy vehetnél rajta magadnak mézes kalácsot. Megállj, itt van még a remuneratio, mit gazdád adott, te, krajczáros tarsolya az elmésségnek, te, galambtojása a discretiónak te. Ó, ha az egeknek úgy tetszett volna, hogy te most az én fattyam lehetnél, mily örömteli apát csinálnál te most én belőlem! Menj csak; te ezt ad úgysem birod, a kis ujjadban van, mint mondani szokták.
HOLOFERNES.
Hoho! Hamisítványozott latinságot orrontok! unguem helyett úgy sem.
Hoho! Hamisítványozott latinságot orrontok! unguem helyett úgy sem.
ARMADO.
Praeambula, művészet embere: különítsük el magunkat a barbároktól. Nem-e neveli ön az ijfúságot az iskolában ama hegyormon?
Praeambula, művészet embere: különítsük el magunkat a barbároktól. Nem-e neveli ön az ijfúságot az iskolában ama hegyormon?
HOLOFERNES.
Avagy is a mons, a halmon.
Avagy is a mons, a halmon.
ARMADO.
A mint önnek édesdedebb tetszésére leszen, a hegy helyett.
A mint önnek édesdedebb tetszésére leszen, a hegy helyett.
HOLOFERNES.
Igen, nevelem, kérdést sem szenved.
Igen, nevelem, kérdést sem szenved.
ARMADO.
Uram, a király szörnyü édes kedvtelését és szenvedelmét leli abban, hogy ezen nap posterioriáiban, a mit a nyers tömeg délutánnak nevez, a herczegnőt az ő sátrában meggratulálja.
Uram, a király szörnyü édes kedvtelését és szenvedelmét leli abban, hogy ezen nap posterioriáiban, a mit a nyers tömeg délutánnak nevez, a herczegnőt az ő sátrában meggratulálja.
HOLOFERNES.
A nap posteriorái, legdicsteljesb uram, igen illetékes, congruens és mérték szerinti elnevezése a délutánnak: a szó igen jól választott és kikeresett egy szó; kedves és kellemes; biztosítom, uram, biztosítom.
A nap posteriorái, legdicsteljesb uram, igen illetékes, congruens és mérték szerinti elnevezése a délutánnak: a szó igen jól választott és kikeresett egy szó; kedves és kellemes; biztosítom, uram, biztosítom.
ARMADO.
Uram, a király igen finom gentleman; és meghitt barátom, biztosítlak, igazi jó barátom; de a mi belsőleg történik köztünk, arról hallgatok – kérlek, hagyd az udvariasságot; kérlek, tedd fel a kalapodat – és más egyéb terhes és komoly tervezetek között, és a melyek hozzá még valóban roppant fontosságuak; no de erről hallgatok. Azonban meg kell önnek mondanom, néha napján tetszik ő kegyelmességének (a mindenségre!) szegény vállaimra támaszkodni, és az ő királyi ujjainak igyen játszadozni az én excrementumaimmal, az én bajuszommal; de édes szivem, erről hallgatok. A mindenségre! nem mesét mondok. Bizonyos különös megtiszteltetésben méltóztatik ő magassága részesíteni Armadót, a harczok fiát, az útazások emberét, ki nem egy országot látott; de erről hallgatok. Hanem mindennek valóságos összete az (de édes szivem, szoros titoktartásért esedezem), hogy én a herczegnőnek, az édes tubiczának praesentáljam magamat valami kéjteli mutatványnyal, vagy látványossággal, vagy színjátékkal, vagy szemfényvesztéssel, avagy tűzijátékkal. S íme, megértvén, miszerint a tiszteletes úr s magad nagyon alkalmasak vagytok az ily eruptiókra és a vigalomnak mintegy ily hirtelen kitöréseire, a hogy mondanám: ezennel hírül adom nektek ezen dolgot a végre, hogy assistentiátokért esedezzem.
Uram, a király igen finom gentleman; és meghitt barátom, biztosítlak, igazi jó barátom; de a mi belsőleg történik köztünk, arról hallgatok – kérlek, hagyd az udvariasságot; kérlek, tedd fel a kalapodat – és más egyéb terhes és komoly tervezetek között, és a melyek hozzá még valóban roppant fontosságuak; no de erről hallgatok. Azonban meg kell önnek mondanom, néha napján tetszik ő kegyelmességének (a mindenségre!) szegény vállaimra támaszkodni, és az ő királyi ujjainak igyen játszadozni az én excrementumaimmal, az én bajuszommal; de édes szivem, erről hallgatok. A mindenségre! nem mesét mondok. Bizonyos különös megtiszteltetésben méltóztatik ő magassága részesíteni Armadót, a harczok fiát, az útazások emberét, ki nem egy országot látott; de erről hallgatok. Hanem mindennek valóságos összete az (de édes szivem, szoros titoktartásért esedezem), hogy én a herczegnőnek, az édes tubiczának praesentáljam magamat valami kéjteli mutatványnyal, vagy látványossággal, vagy színjátékkal, vagy szemfényvesztéssel, avagy tűzijátékkal. S íme, megértvén, miszerint a tiszteletes úr s magad nagyon alkalmasak vagytok az ily eruptiókra és a vigalomnak mintegy ily hirtelen kitöréseire, a hogy mondanám: ezennel hírül adom nektek ezen dolgot a végre, hogy assistentiátokért esedezzem.
HOLOFERNES.
Uram, praesentáld előtte a kilencz vitézt. Tisztelendő Nathaniel uram, a mi illeti az időnek az ő elmulatozását, ama bizonyos színjátékot, ezen napnak az ő posterioráiban, lehetségesíttetve a mi assistentiánknak általa, a királynak és eme különségesen udvarias és tanulságos nemes embernek az ő rendeletére, a herczegnőnek előtte: én a mondó vagyok, hogy erre való nézvest nincs alkalmatosabb, mint ha praesentáljuk a kilencz hőst.
Uram, praesentáld előtte a kilencz vitézt. Tisztelendő Nathaniel uram, a mi illeti az időnek az ő elmulatozását, ama bizonyos színjátékot, ezen napnak az ő posterioráiban, lehetségesíttetve a mi assistentiánknak általa, a királynak és eme különségesen udvarias és tanulságos nemes embernek az ő rendeletére, a herczegnőnek előtte: én a mondó vagyok, hogy erre való nézvest nincs alkalmatosabb, mint ha praesentáljuk a kilencz hőst.
NATHANIEL.
Hol fog ön találni férfiakat, kik elég méltóságosan praesentálják ezeket?
Hol fog ön találni férfiakat, kik elég méltóságosan praesentálják ezeket?
HOLOFERNES.
Jósuát tisztelendőséged maga; úri magam, avagy hogy ím ezen tisztességes nemes úr, Judás Makkabeust; eme suhancz (az ő vastag czombjának avagy hogy tagjainak miatta) magára veheti nagy Pompejust; az apród pedig Herculest.
Jósuát tisztelendőséged maga; úri magam, avagy hogy ím ezen tisztességes nemes úr, Judás Makkabeust; eme suhancz (az ő vastag czombjának avagy hogy tagjainak miatta) magára veheti nagy Pompejust; az apród pedig Herculest.
ARMADO.
Bocsánat, uram, ez hiba: ő neki nincs elég quantitása ezen hősnek csak hüvelykére is; ő nincs oly vastag, mint ezen hős buzogányának boldogabb vége.
Bocsánat, uram, ez hiba: ő neki nincs elég quantitása ezen hősnek csak hüvelykére is; ő nincs oly vastag, mint ezen hős buzogányának boldogabb vége.
HOLOFERNES.
Meg akartok hallgatni? Praesentálja ő Herculest kiskoruságában, fel- és leléptét képezze a kigyónak az ő megfojtattatása; és én majd e végre készen tartok egy apologiát.
Meg akartok hallgatni? Praesentálja ő Herculest kiskoruságában, fel- és leléptét képezze a kigyónak az ő megfojtattatása; és én majd e végre készen tartok egy apologiát.
MOLY.
Kitünő ötlet! Így ha a hallgatók közűl pisszegni mer valaki, uraságod csak kiáltani fog: „Rajta Hercules, fojtsd meg a kigyót.” Ez a legjobb útja a hibát jóra csavarnia, ámbár kevesen vannak, kik jól el tudják csavarni.
Kitünő ötlet! Így ha a hallgatók közűl pisszegni mer valaki, uraságod csak kiáltani fog: „Rajta Hercules, fojtsd meg a kigyót.” Ez a legjobb útja a hibát jóra csavarnia, ámbár kevesen vannak, kik jól el tudják csavarni.
ARMADO.
A mi pedig a többi hőst illeti –
A mi pedig a többi hőst illeti –
HOLOFERNES.
Én magam eljátszandok hármat.
Én magam eljátszandok hármat.
MOLY.
Három hősnyi férfiú!
Három hősnyi férfiú!
ARMADO.
Mondjak önöknek valamit?
Mondjak önöknek valamit?
HOLOFERNES.
Fülelünk.
Fülelünk.
ARMADO.
Ha ez nem sül el, rendezünk egy alakosdit. Kérlek benneteket, kövessetek.
Ha ez nem sül el, rendezünk egy alakosdit. Kérlek benneteket, kövessetek.
HOLOFERNES.
Hajrá! Balga sógor, te egy szót sem szólál vala ezen időnek alatta.
Hajrá! Balga sógor, te egy szót sem szólál vala ezen időnek alatta.
BALGA.
Hanem hogy nem is értettem egyet is, uram.
Hanem hogy nem is értettem egyet is, uram.
ARMADO.
Allons! Neked is hasznodat fogjuk venni.
Allons! Neked is hasznodat fogjuk venni.
BALGA.
Én majd eljárok nekik egy tánczot, vagy mi; vagy akár verek egy verset a dobon a hősöknek, ők meg aztán körűltánczolhatnak.
Én majd eljárok nekik egy tánczot, vagy mi; vagy akár verek egy verset a dobon a hősöknek, ők meg aztán körűltánczolhatnak.
HOLOFERNES.
| Legbalgább, becsületes Balga. menjünk mulatságunknak utána. | (Mind el.) |
