17. A LATIN NYELVŰ EGYHÁZI (TEOLÓGIAI ÉS LITURGIKUS) IRODALOM
17. A LATIN NYELVŰ EGYHÁZI (TEOLÓGIAI ÉS LITURGIKUS) IRODALOM
(KLANICZAY TIBOR)
(KLANICZAY TIBOR)
A középkor egyetemes, országok (nemzetek) feletti egyházi irodalmához a magyar írástudókat kezdetben inkább csak a recepció viszonya fűzte, s legfeljebb a sajátos magyar vonatkozásokban (a magyar szentek kultusza) igyekeztek újat is alkotni. Két évszázados erőgyűjtés és szellemi gyarapodás után vált lehetővé, hogy magyar egyháziak is belevegyüljenek a középkori katolikus irodalom művelőinek nemzetközi seregébe és ezt az irodalmat a maguk hozzájárulásával is gyarapítsák. Bár ez a közreműködés a nyugati országokhoz viszonyítva meglehetősen szerény volt, jelentőségét nem szabad alábecsülni, különösen a magyar szellemi és irodalmi élet fejlődése szempontjából. A középkor sajátos viszonyai között a gondolkodás izgalmai és az érzelmek feszültségei túlnyomórészt a teológiai irodalomba s a liturgikus költészetbe szorultak, s ezeket szűk egyházi célok szolgálatából jelentős szellemi és művészi értékek hordozóivá is változtatták. Ennek az irodalomnak aktív művelése arról tanúskodik, hogy megindult ezeknek az értékeknek a magyar szellemi életbe való lassú felszívódása.
