Levelezése
Levelezése
Bethlen levelei egészítik ki kisebb műveinek sorát. Autográf és másolat formájában kallódó, latin és magyar nyelvű levelezése máig sincs összegyűjtve, az erdélyi, hazai és bécsi levéltárakban számon tartott levelei csak töredéke hatalmas levelezésének. Az 1670-es évek körül csoportosítható diplomáciai és hivatalos leveleinek hangja hasonló ez idő tájt keletkezett röpiratainak szenvedélyesen érvelő stílusához. Kancelláriai és családi levelezésében a Keményre és Zrínyire jellemző magyar főúri levélstílus folytatójának és kiváló művelőjének bizonyul.
Családi levéltárából, a feleségének, fiának és rokonainak szóló familiáris leveleiből mintegy 50 darab maradt fenn, melyek jobbára bécsi fogságából valók. Magánlevelei telítve vannak az Önéletírásra annyira jellemző személyes elemekkel: "lelkekre is kénszerítem ő kegyelmeket, hozzák helyben maradékimnak a jóval azt a gonoszt, amelyet én rajtam, igaz atyjokfián méltatlan elkövettek" – írja gr. Bethlen László Küküllő megyei főispánnak (1709. jan. 23.), lelkére kötve az ő "ritka példájú romlott házá"-nak védelmét. Egyes leveleiben utolsó imájának "tónusa, melankolikus hangja uralkodik el, de nem szűnik meg egyéni mentsége mellett a közjóért való aggódása sem: "De publicis sokat szólhatnék, írhatnék, sírhatnék; az két elsőtől Isten engem eltiltott, az harmadikot szüntelen követem ő felsége előtt…" (U. annak 1711. márc. 18.).
