Szirom és boly
Szirom és boly
Következő regényében, a Szirom és bolyban (1960) egy Dunántúlra telepített, sok-sok viszontagságon keresztülment székely család útjának a megírására vállalkozott. Hosszas kitérő után ezzel a művével érkezett a mához, a gyermekkorból őrzött székely világból a szövetkezet útjára lépő parasztsághoz. Szirom Antalban, a Szirom és boly krónikát író öreg székelyében ismét néphőst teremtett, a tegnapból a mába érkezőt. Művét "magyar regé"-nek mondja; ezt a regét friss társadalmi mondanivalóval telíti, s a tavaszias mesét finoman árnyékozza – akarva-akaratlan – őszikés lírával.
Újabb novelláinak is ez a tűnődő líraiság talán a legnagyobb újsága (Hopposi legények, Jégvirág vőlegény, Fehér zimankó, Czincziri Hám, Antalosi szivárvány), a mesébe halaványan beleszőtt személyes vallomás. Egy őszies melankólia, a sokat próbált Ábel "keser-édes" bölcsessége.
