Richard Pražák (1931–)
Richard Pražák (1931–)
A cseh Richard Pražák munkássága szervesen illeszkedik tárgyánál fogva a csehszlovákiai magyar filológiába. Pražák az elsők között végezte el a második világháború után felújított magyar szakot a prágai Károly Egyetemen, ma a brnói egyetem docense, ugyanott a balkanisztikai és hungarisztikai intézet vezetője. Irodalomtörténeti és történettudományi munkássága a legszélesebb értelemben véve közép- és délkelet-európai érdekű, ezen belül központi helyet foglalnak el magyar tárgyú kutatásai. Kezdettől fogva rendkívüli céltudatossággal építi egy mindinkább kirajzolódó cseh-magyar összehasonlító irodalomtudományi (tipológiai és kapcsolattörténeti) szintézis alapjait, elsődlegesen a régebbi magyar irodalomra összpontosítsa figyelmét. Két jelentős könyvet publikált: Maďarská reformovaná inteligence v českém obrozní (Praha 1962) (A magyar református értelmiség szerepe a cseh nemzeti megújhodásban) és Jozef Dobrovsky als Hungarist und Ugrofinnist (Brno 1967). Számos kisebb, de magvas közleménye közül (melyeket Csehszlovákiában, Magyarországon, az NDK-ban és NSZK-ban, Finnországban, Jugoszláviában stb. publikált) megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a Comeniusszal, Szenci Molnár Alberttel, Kazinczyval, a közép-európai nyelvújítástípusokkal, a magyar jakobinus mozgalommal, Vörösmartyval, Petőfi és Neruda kapcsolatával foglalkozók, a cseh zenészek és zeneszerzők 18. és 19. századi magyarországi ösztönző működését elemzők, újabban a középkori magyarországi legendák európai összefüggéseit taglalók; ezek, valamint egy tervbe vett cseh nyelvű magyar irodalomtörténeti szintézissel kapcsolatos előtanulmányai már önálló magyar filológiai kutatásként értékelendők, akárcsak az újabbkori magyar irodalom cseh fordításait kísérő kommentárjai (Petőfitől és Aranytól Tersánszkyig, Déryig és Szabó Magdáig). Műveit rendkívüli erudíció 28és filológiai pontosság jellemzi, ám ugyanakkor nem vész el a részletekben, mélyebb összefüggések és távlatok felé iparkodik utat törni. Munkatársa volt a cseh nyelvű magyar irodalmi lexikonnak is (1971). Külön elismerésre tarthat számot nagyszabású bibliográfiai kezdeményezése (a csehszlovákiai magyar filológia bibliográfiájának immár három megjelent kötete, Marta Romportlová társszerzővel), és ugyancsak jelentősek szervezői érdemei is.
