A KÁRPÁT-UKRAJNAI MAGYAR IRODALOM
159A KÁRPÁT-UKRAJNAI MAGYAR IRODALOM
(S. BENEDEK ANDRÁS, KOVÁCS VILMOS)
(S. BENEDEK ANDRÁS, KOVÁCS VILMOS)
A kárpát-ukrajnai (kárpátaljai, kárpátontúli) magyar irodalom a kisebbségi magyar irodalmak legfiatalabbika. Létezését nagyjából ugyanazok a feltételek szabják meg, mint az egész szovjet irodalomét, így sorolódik a szovjet nemzetiségi irodalmak közé. Hagyományos és haladó nemzeti kötődése ugyanakkor az egyetemes magyar kultúrához kapcsolja. Mégsem tudott gyökeret verni a magyar köztudatban, mivel a viszonylag ritkán megjelenő könyvek sajtóvisszhangját és az egyre gyakoribb publikációkat figyelemmel kísérő olvasó alig ismeri Kárpát-Ukrajna sorsfordulókkal terhes történelmét és mai életét.
Kárpát-Ukrajnát (amely a honfoglalástól 1919-ig a magyar állam kötelékébe tartozott) 1919-ben a békeszerződést diktáló hatalmak Csehszlovákiához csatolták. 1938 novemberében az első bécsi döntés értelmében a magyarlakta Tiszahát visszakerült Magyarországhoz, majd 1939. március 15-én a magyar csapatok egész Kárpát-Ukrajnát elfoglalták. 1944 októberében a szovjet hadsereg kiűzte területéről az ellenséges haderőket. Ez év november 26-án Munkácson összeült a nemzeti bizottságok I. kongresszusa, amely Zakarpatszka Ukrajina (Kárpátontúli Ukrajna) néven önálló államot hozott létre. 1946 januárjában Zakarpatszka Ukrajinát az Ukrán Köztársaság megyéjévé szervezték át Kárpátontúli Terület néven.
A valamivel több mint egymilliós lakosságnak ma mintegy 15 százaléka vallja magát magyar nemzetiségűnek. Jelentős részük egy tömbben, az úgynevezett Tiszaháton él.
