X. Tolnai Ferenc honvéd verse az otthoniakhoz
Kedves családomról semmi hírt nem regél.
Hallgatom a szelek zúgását,
az ágyúgolyóknak rémes sípolását.
édes jó Istenem, csak te légy velem.
tizenhetes honvéd sétálgat egymagán.
Feltűzött szuronyán pihen a nap fénye,
nagy szomorúság száll szegénynek szívébe.
honvédnek, orosznak együtt van a sírja.
Rajta egy fakereszt, nincs rajta gyöngyvirág,
Édes jó Istenem, de gyászos egy világ!
most honvéd harcol ott egy muszka csordával.
Dörögnek az ágyúk, csattog a géppuska,
segíts meg bennünket Istennek szent anyja.
hogy kiporolhassuk a vén orosz medvét.
Ha visszakergetjük őtet odújába,
mi is megyünk vissza drága szép hazánkba.
ahol imádságunk száll majd az ég felé.
Tehozzád száll az fel seregek Istene,
küld le áldásodat a magyar nemzetre!