Jeles helyek
Jeles helyek
Apátfalvának 1334-ben már állt temploma, de a török hódoltság alatt elpusztult. Későbbi templomát a kincstár építtette 1754–1757-ben. Szent Mihály arkangyal tiszteletére 1757. szeptember 29-én Nedves János makói kanonok szentelte föl. Búcsúját a védőszent napján, szeptember 29-én tartják. Az új plébániát 1801-ben szintén a kincstár építtette. A díszes barokk tölgyfa padokat 1840-ben készítették. 1842-ben megújították a Szent János- és Szent József-mellékoltárt. 1843-ban a hajóját márvánnyal burkolták. 1846-ban egy tizenegy mázsa nyolc fontos harangot öntettek; a haldoklók harminc fontos csengettyűjét Lengyel Ádám ajándékozta a templomnak. A toronyórát 1847-ben Bognár Lajos szegedi kovácsmester 880 forintért készítette. A főoltár Szent Mihály-képét 1854-ben Pesky József pesti akadémiai festő készítette 120 forintért. 1880-ig a főoltárkép falon függött, ekkor állványkeretbe helyezték. A Szent Anna-képet a bécsi Kargl Károly festőművész alkotta 85 forintért. 1859-ben tízváltozatú orgonát csináltattak 1200 forint összegért. 1865-ben a Langó család csillárt vett a templomba.
A XX. századra az épület kicsinynek bizonyult, állaga avult. Az 1916. szeptember 23-i jegyzőkönyv szerint: „Ósdi épület, úgy tűnik fel, mintha senki sem volna a gondozója, sem látogatója. Pedig a jámbor hívek oly nagy számmal tátogatják, hogy be sem tudnak szorulni, azért a templom előtt buzgólkodnak még télidőben is. Tornya az épülettömbből jóformán ki sem emelkedik. Tetőzete zsindely, lebontásra vár.” 1932-ben kezdtek hozzá az átépítéséhez. Az eredmény: a falusias, nyomott tömegű templomból látványos küllemű, impozáns épületté változott át.
1957-ben, fennállásának kétszázadik évfordulóján renoválták a templomot és a plébániát. 1976-ban süttői vörösmárvány borítású liturgikus teret és szembemiséző oltárt építettek. Ekkor szűnt meg a Szent József- és Szűz Mária-mellékoltár. 1991-ben Mohai Attila iparművész az oldalhajóra üvegablakokat készített. Jobbról Szent Gellért, Batthyány-Strattmann László, Mindszenty József; balról Szent József, Szűz Mária és Salkaházi Sára emlékére. A tabernákulum ajtajait tűzzománc technikával Fehér Margit iparművész készítette.
A ma is használatos római katolikus temetőt 1823-ban jelölték ki. Eredeti területe hét (magyar) hold 865 négyszögöl, később többször bővítették. Szabad területén egy darab földet búzaszentelésre rendszeresen bevetettek.
A Langó-kápolnát Langó Mátyás (1861–1908) és felesége, Szigethy Rozália (1864–1932) építtette. A szájhagyomány szerint negyedik elemibe járó András fiuk lába váratlanul lebénult, a közeli tanyai iskolából testvére a hátán húzta haza. A fiú nyomorék maradt. 1899-ben hatalmas vihar kerekedett, miközben a gyerek elmászott a tanyából. Keresték, nem találtak rá. Katonák és csendőrök is átfésülték a környéket, de hiába. Az édesapa Máriához fohászkodott, és elhatározta, ahol ráakadnak a fiúra, ott kápolnát épít. Egy katona a Langó-kereszt tövében talált rá. A kis András a kápolna építése évében, 1900-ban, tizenegy éves korában halt meg. A halotti anyakönyvben a halál oka: térdízületi gyulladás kiújulása.
A kápolna építésének mondai elbeszélése megható ugyan, de valójában az apátfalvi határ több mint négyszáz tanyája lakóinak ájtatoskodási helyéül létesült, korábban a kápolna előtti kereszt töltötte be ezt a szerepet. A tanyai lakosság lelki szükségletének kielégítésére létesült a kápolna, építését és fenntartását a jómódú Langó Mátyás önzetlenül magára vállalta.
Arányos, kellemes hatású épület. Csúcsíves ablakaival, ívsoros főpárkányával, az apostoli kettős keresztekkel, vakítóan fehér falfelületével fölhívja magára a figyelmet. Berendezéséről és fölszereléséről a korabeli irat így szól: „A kápolnában van egy téglából és cementből készült oltárlap, egy állítható oltár, rajta oltárterítők, oltárpárnák, egy feszület, két gyertyatartó, az oltár fölötti fülkében fából faragott Mária-szobor, mely 288 koronába került, a szobor mellett két virágtartó, a bejáratnál egy szenteltvíztartó.”
A nagy magtárat a pécskai királyi kincstári uradalom 1806-ban építtette. Hivatalos neve granárium, a dézsma fejében beszedett termények tárolására szolgált. Nem pusztán az apátfalviak jobbágyi terményjárulékát raktározták itt be, hanem a szomszédos kincstári falvakét is. A XIX. század közepétől dohányraktárként használták. Kelet-Csanádban 1843–44-ben létrehozott kamarai dohánykertészségek a bálákat hordták ide, mellé dohánybeváltó hivatalt is szerveztek. Miután pedig csökkent a dohánytermesztés intenzitása a térségben, s raktározásra a battonyai dohánybeváltó és annak raktára is elegendő lett, az apátfalvi épület fölöslegessé vált. Amikor Kristóffy János plébános 1896-tól szorgalmazta a templom bővítését, a Pénzügyminisztérium a magtárat ajánlotta föl erre a célra. A javaslatot 1899-ben vetette el egy szakértői bizottság. Ezután a Csanád megyei cirok földolgozására söprűgyárat üzemeltetett benne egy részvénytársaság. Az 1930-as években lebontották.
A nagy magtár telke négy utcára szólt, tömeghatásában a régi templomnál is meghatározóbb épülete volt a környéknek. Klasszicista stílusban épült, nyilván a kincstári uradalom mérnöke tervezte. Az ötszintes nagy ház főhomlokzatát a koronázó párkány és a két-két szintet elválasztó övpárkány tagolta.
A kincstári uradalom hét épületet emelt a faluban, az övé volt a kasznári lak, ispáni lak, erdészi lak, nagy magtár, nagykocsma és két házi fundus. A templom szomszédságában álló ispáni lakot a dohánybeváltó hivatal főnöke kapta lakásul. Ezt 1892-ben 4924 forint 16 krajcárért a község megvásárolta jegyzői laknak. Az ispáni lak udvarában lévő ispáni szolgalakásból a dohánybeváltó hivatal irodáit alakították ki. Az ispáni lak és a melléképület közötti területen egy különösen szép, 2,89 centiméter körméretű eperfa állt, ezt a falu büszkeségének tartották.
A nagykocsmát a község 1892-ben vásárolta meg a kincstártól. Épületét csendőrlaktanya céljára hasznosították; telkéből és a szintén megvett két szomszédos ház portájából alakították ki a falu állatvásárterét.
Az állami anyakönyvi hivatal épületét 1895-ben emelték. Az első polgári házasságkötést Munkácsy József jegyző végezte 1895. november 4-én. A vőlegény Tóth Sz. Márton községi pénztárnok Antal nevű fia, a menyasszony Fejes Anna helybeli hajadon volt.
A régi községháza tetőzete 1909-ben bedűléssel fenyegetett. Az államépítészeti hivatal szakvéleménye alapján a főszolgabíró a községházat rendőrhatóságilag bezáratta. Lakatos Pál makói építészt bízták meg az új épület tervének és költségvetésének elkészítésével. A község a volt állatvásár-teret házhelyeknek nyilvános árverésen 45 518 koronáért eladta. Ez az összeg nemcsak a községháza építésének 32 000 koronás költségét fedezte, de három tantermes, tanítólakásos iskola létesítését is. Az új iskolát 1910-ben, a községházát 1911-ben szentelték föl. Az eklektikus stílusú községháza külső megjelenésében és tömeghatásában is rangos épületnek számított.
A koronázópárkány fölé emelt lépcsőzetes oromzati attika hangsúlyossá teszi a homlokzat előreugró középső szakaszát, a közép-rizalitot. Alaprajzi elrendezése közép folyosós.
A művelődési otthont 1959. november 7-én avatták föl. A timpanonnal ékesített, hat dór oszloppal tagolt klasszicista homlokzat a reformkori udvarházak hangulatát idézi. Az általános iskola 1972-ben épült.
A Nepomuki Szent János-szobor 1963-tól műemléki védettséget élvez. 1820-ban a Maros elöntötte a falut, az árvíz – nyolc házat kivéve – egy egész utcát elpusztított. Még abban az évben a Maros közelében 24 házat lebontottak, és helyébe tíz láb magas töltést építettek. A vízen járók védőszentjének tiszteletére egy jómódú parasztasszony emeltette a szobrot. A talpazat fölirata: állíttatta / istenben elnyugodott / kerekes apollo / 1824.
Fölé, hogy az időjárás viszontagságától védjék, nádfödelet építettek.
A mai kőbaldachint az 1930-as években emelték. A négy téglapilléren nyugvó építményt három oldalán falazott mellvéd övezi, a főhomlokzat felöl kétszárnyú lécből összeállított rostélyajtóval. Szabályos csonka gúla alakú, cseréppel födött tetőzeten fából ácsolt, deszkával borított, zsalugáteres ablakokkal ellátott négyzetes metszetű tornyocska áll, amelyet szintén cseréppel födtek. A tetőzet alsó szegélydeszkáját a parasztházaknál alkalmazott technikával díszesre fűrészelték. Az építmény közepén, alacsony lábazaton áll a szobor. Falusi kismester munkája, összességében a népi építészet hagyományát követte. Az építmény tornyába hírharangot szereltek föl. Haláleset alkalmából csöndítettek; másként húzták, ha férfi, ha nő, ha gyerek halt meg.
Dózsa György mellszobrát 1979. szeptember 25-én avatták föl. Alkotója Dabóczi Mihály budapesti szobrászművész. A mészkőből faragott szobor jól összefogott kompozíció. Az elszánt, puritán parasztvezért ábrázolja, nem a drámaivá fokozott feszültséget, mint ifj. Szervátiusz Tibor Tüzes trón címet viselő monumentális műve vagy Kiss István klasszikus alkotása. Az emlékszobor a Dózsa György nevét viselő iskola előkertjében áll.
A hősök szobrát a Hódmezővásárhelyen megtelepedett Pásztor János szobrászművész készítette. A képviselő-testület a központilag kiadott mintakönyv 227. számú, Koszorúzó honvéd című alkotását választotta. Az akadémikus modorban megalkotott művet 1925. október 25-én avatták föl. A szobor 450 ezer, a fölállítás 150 ezer koronába került. Az emlékmű talpazatára fölvésték az első világháborúban hősi halált halt 173 és a román vérfürdő 40 áldozatának nevét.
A temetőben 1978-ban szentelték föl a Feltámadt Krisztus emlékművet és a szabadtéri oltárral egybeépített feszületet. Mindkettőt Dominek György tervezte, aki nem érte meg a megáldást, ugyanis időközben meghalt. Ugyanekkor állították föl a Mária-szobrot.
A második világháborús hősi emlékművet 178 apátfalvi hősi halott emlékére 1993-ban állították föl. Szigeti Szilvia tervezte, a kivitelezés Szigeti Márton kőfaragó munkája. Gyulay Endre szeged–csanádi püspök áldotta meg.
Az átépített templom
Langó-kápolna (Dömötör Mihály felvétele)
Képeslap az 1930-as év körüli időkből (Szabó Jenő gyűjteményéből)
Nepomuki Szent János (Dömötör Mihály felvétele)
