XIII. A helytörténet-kutató ősei
XIII. A helytörténet-kutató ősei
Anyai ágon a nagymamám Erdély Rebeka volt. Az egyik ősöm, Erdély András főhadnagy volt. Itt Cegléd mellett legyilkolt ötven-hatvan tatárt. Utána kerülhetett az ő fia Tószegre. Az újratelepülő Tószegnek ő lett az első bírója. Innen származott aztán át a túlsó partra Erdély András, az unoka. Az András nevet ugyanis vitték végig a családban. Nem tudok róla, hogy nemességet kaptak-e, de volt egy nemes rokonunk is. A Farkasokat tudom, hogy nemesek voltak. Farkas István és felesége haragudtak Kossuthra, mert a kisnemesek adómentességét eltörölte. A Tisza jobb partján, Rákóczifalván volt a Gorove birtok. Nagyanyámék már ott voltak cselédek. Az anyai nagyapámat én már nem láttam, mert Szarajevóban halt meg az első világháborúban. Megsebesült. Egy betoncsőbe bújt be és ott látták utoljára. Úgyhogy nekem nem csinált szánkót, engem nem hintáztatott.
Apai vonalon is volt egy híres ember, Zákány István. Szegeden utca is van róla elnevezve. Gubecz Máté és Zákány István annak idején összecsaptak. Gubecz Máté belehalt a sérüléseibe. Zákány ősöm túlélte a csatát. Az utódait Tiszaföldváron találtam meg. Zákány Gábor üknagyapám finom-takács mester volt. Erre büszke volt az apám is. Az apai nagyapám ősei itt vannak a várkonyi temetőben eltemetve. Mindig gondozták a sírjukat. Az apám, Zákány Gábor későn nősült. 27 éves volt, mikor elvette az anyámat, Révai Erzsébetet. Ajánlották neki. Úgy került ide Várkonyba, erre a portára. Az édesapám már kubikus-napszámos ember volt. Körülbelül egy nagyhold és egy kis hold földet örököltek, majd még egy fél holdat vettek. A nagymamám, míg élt, gazdálkodott Vezsenyen.
Az apám nem kapott semmit, csak betegséget.
Én a tanító néninek sokat köszönhetek. Székely Magdolna tanító néni beküldött engem Szolnokra az ostrom után tanulni. Aztán a szegedi főiskolán kaptam meg a történelem–magyar szakos tanári oklevelet. A Dunántúlra kerültem. Később meg tudták, hogy templomba járok a babtisták közé, így nem kívánatos lettem a katedrán. Besenyszögön tudtam aztán elhelyezkedni, majd Tószegen tanítottam a nyugdíjazásomig.
(Zákány Gábor visszaemlékezése)
