Jób 26.
Jób 26.
Bildád szavai hiábavalók
Jób 26,1
Jób akkor válaszolt és így szólt:
Jób 26,2
Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál;
Jób 26,3
jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot!
Jób 26,4
De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled?
Jób 26,5
Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él.
Jób 26,6
Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva.
Jób 26,7
Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.
Jób 26,8
Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata.
Jób 26,9
Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja.
Jób 26,10
A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos.
Jób 26,11
Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától.
Jób 26,12
Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik.
Jób 26,13
Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze.
Jób 26,14
De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?
