Jób 29.
Jób 29.
5. A PÁRBESZÉDEK BEFEJEZÉSE
Jób panasza és védekezése
A) A régi szép napok
Jób 29,1
Jób folytatta beszédét és így szólt:
Jób 29,2
Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?
Jób 29,3
Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.
Jób 29,4
Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.
Jób 29,5
Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.
Jób 29,6
Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.
Jób 29,7
Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;
Jób 29,8
mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.
Jób 29,9
A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.
Jób 29,10
Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.
Jób 29,21
Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.
Jób 29,22
A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam.
Jób 29,23
Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk.
Jób 29,24
Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.
Jób 29,25
Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket.
Jób 29,11
A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:
Jób 29,12
hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.
Jób 29,13
A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.
Jób 29,14
Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.
Jób 29,15
A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.
Jób 29,16
A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.
Jób 29,17
Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.
Jób 29,18
Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.
Jób 29,19
Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!
Jób 29,20
Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!”
