Szomoru.
Szomoru. Bús mint a szomorufűz. S. – Csak a péntek is szomorubb mint a vasárnap. D. – Csak akkor szomoru az eb, mikor éhes. D. – Egy szomoru, két bús, három halálkép. D. – Elég egy szomoru egy házban. D. – Gazdag fösvényt látni szomoru dolog. D. – Ha az irigy szomoru, vagy őt érte baj, vagy mást szerencse. E. – Ha szomoru a gazda, van oka. D. – Isten is a vigat szomoruval váltja fel. D. – Keveset élt a szomoru, ha későn halt is meg. D. – Két szomoru is vigasztalhatja egymást. D. – Ne adj a szomorunak több ürmöt. D. – Ne higyj az ebnek, ha szomorunak látod is. – Nehéz szomorunak vig kedvet mutatni. KV. – Soha senki őt szomorunak nem látta. D. – Sok szomoru társa van a vénnek. D. – Sok szomoru társsal szokott a vénség járni. KV. – Szomoru a madár a kalitkában. B. – Szomoru a magyar nóta. E. – Szomoru az idő is. D. – Szomoru dalosnak szomoru a dala. D. – Szomoru dolog senkit nem bántani, mégis bántatni. E. – Szomoru fűzfának is van virága. Np. – Szomoru látvány az égett ház. D. – Szomoru mint a dércsipte dohány (D.); mint a fancsali (L. ezt) feszület (D.); mint a jó hitvesét vesztett férj (D.); mint a ki adósságba jár kapálni (Ny. 2.); mint a kinek a tyúk elkapta kenyerét (Ny. 1.); mint a kinek nem jutott kenderföld (Ny. 7.); mint a megszedett szőlő (D.); mint a monyametszett (E.); mint a nagyidai nóta (E.); mint a párjavesztett madár (S.); mint a tél (D.); mint a verembe esett farkas (KV.); mint a vert had (ME.); mint az anyátlan magzat (D.); mint az őszi légy (D.); mint bőjtben a cigány (E.); mint bőjtben a kocsma (D.); mint a kinek apját, anyját megölték (Ny. 6.); mint őszkor a levelevesztett fa. D. – Szomoru nap, fekete vasárnap. D. – Szomoru nótára válik meg az ének. KV. – Szomorubb a bús tengernél. D. – Szomorunak nehéz vig arcot mutatni. E. – Szomorunak sírása, szive könnyülése. D. – Szomorunak szomoru nótája. E. – Szomorut nézni szomoruság. D. – Vigak és szomoruak nem illenek egybe. KV.
