HATODIK SZAK.
Ellenközők.
Villa széna nem petrence.
Hol Istennek templomot építenek, ott mindgyárt az ördögnek is kápolnát állítanak.
Nem minden ember emberséges ember.
Nem minden gomba jó gomba.
Szép, mint a’ ki fordított hurka.
Kövér, mint a’ hízlaltt deszka.
Kövér, mint a’ fel fútt lapocka.
Piros, mint a’ lisztes zsák.
Egészséges, mint a’ mételyes Júh.
Fris, mint a’ tekenős béka.
Könnyű mint az ólom madár.
Kerek orcájú, mint a’ csikóé.
Ártatlan, mint pemét a’ kemencétűl.
Szép, mint a’ tulsó sor az innenttsőhöz képpest.
80Föl felé nő, mint az ökör fark.
Örül, mint kinek a’ háza ég.
Örül, mint a’ ki házába szorúlt, midőn teteje ég.
Szokta a’ dolgot, mint Cigány a’ szántást.
Szépen éenekel, mint öszkor a’ tprücsök.
Oly köllemetes szava, mint annak az erdei Fűlemülének, mely a’ bárányokat nyeggeti.
Kondor hajú, mint a’ vas szeg.
Meszsze országot járt bé, mint a’ tehén fark egygyik far pofátúl a’ másikhoz.
Fehér a’ háza, de fekete a’ kenyere.
Hintós kocsi, kender hám. Nemes ember, szűr dolmán.
Nem olyan rút az ördög, a’ mint festik.
Sürü méhely ritka köntös.
Vak veti világtalannak szemére.
Más házában szemes, magájéban vaksi.
Vizre visz szomjan ereszt viszsza.
Olyan az ördög: sokat igér, keveset ád.
Tud hozzá, mint Lantosa’ tiz parancsolathoz.
81Vajudnak a’ högyek, de ime csak egeret szűltek.
Kicsin a’ kóldus, de elég nagy a’ bottya.
Hogy nagy korsót csinál oly fogadást téve, Korong forgás után egy kis csupor léve.
Ha ily drága a’ szalma, mint lészen a’ széna.
Sűrűn vetik a’ jót, de ritkán kél.
Acéllya jó, de kohája rosz.
Szemesnek a’ játék, vaknak alamizsna.
Kicsin csupor, nagy kanál.
Melegen kezdette, hidegen végzette.
Tüzesen kezdette, fagyosan végzette.
Fekete hóllónak fekete a’ tojássa.
Két éles pallost nem látni egy hüvelyben.
Az üdő néha anya, néha mostoha.
Az egészségnek izét a’ betegség adgya elő.
Nagy szemű búza, mint a’ mák.
Ha éj nem volna, a’ napot nem szeretnénk annyira.
Kicsin a’ nagy mellett még kissebb.
Nagy a’ kicsin mellett jobban ki teccik.
Nem tarthat örökké, mint a’ Lévai kemence.
Néha a’ fehér, és fekete meg egygyeznek.
Csak egy módon jövünk e’ világra, ezer mondunk a’ ki menetelben.
Kurta az idő a’ szerencsés embernek, de a’ szerencsétlennek hoszszú.
82Magyar volnék, ha üdő lönne hozzá.
Ha csak el halgatták meg nem bocsátották.
A’ kevés nem árt, a’ sok nem használ.
Ha a’ szükség bé köszön az ajtón, a’ szeretet akkor az ablakon ugrik ki.
Minden óság először újság vólt.
Mindég mást beszéll, mint Bodóné, mikor a’ bor árát kérik.
Az éj mindennek ellensége.
A’ mi bővben redves, szükében kedves.
Nem hójag: hogy fel fújják.
Nem falu: hogy fel dujják.
Lovagnak mondgya magát, de a’ kenderbűl se teccenék ki.
Meg jobbúlt, mint a’ Farkas kölök.
Okos, mind a’ nádi veréb.
Hajó mellett úszni hívság.
Ló mellett gyalogolni bolondság.
Akkor beteg az orvos, mikor mások egésségesek.
Akkor lesz roszúl az orvos, mikor mások gyógyúlnak.
El jön a’ hajnal, ha nem kukorikol is a’ kakas.
83Ha el fogy is a’ hold, neve meg marad.
Hol az érzékenség nyertes; vesztes a’ nyugodalom.
Nem mind lencse, a’ mi lapos.
Nem mind arany, a’ mi fémlik.
Nem mind gomba, a’ mi hamar nő.
Nem mind barátod, a’ mi hizelkedik.
Nem mind katona, a’ ki kardot hordoz.
Nem mind Úr, ki oldalba szúr.
Nem mind kövér, a’ mit hizlalnak.
Nem mind Júhász kinek bottya van.
A’ Sajtot hámozza, a’ lovat hántya.
Néha az aszszony is ember.
Nem mind kicsin, a’ mi ócsó.
Nem mind Pap, kinek fején a’ korona.
Nem mind málé a’ mi pite.
Nem mind hintó, a’ mi híntáz.
Nem mind bors, a’ mi gömbölű.
Nem mind kasza, a’ mi horgas.
Nem mind tyúk, a’ mi kodácsol.
Nem mind okos, a’ mi tanúlt.
Nem mind ügyész, a’ mi nyelves.
Nem mind harang, a’ mi szóll.
Nem mind hal, a’ mi úszik.
Nem mind kutya, a’ mi ugat.
Nem mind oroszlán, a’ mi ordít.
84 Nem mind Német, a’ mi németűl beszél.
Nem mind Tót, a’ mi hizelkedő.
Nem mind Cigány, a’ mi cigánykodik.
Nem mind Oláh, a’ mi oláhkodik.
Nem mind Orosz, a’ mi oroszkodik.
Nem mind Rusnyák, a’ mi Rusnya.
Nem mind fölhő, a’ mi pára.
Nem mind kóldús, a’ mi kér.
Nem mind jó, a’ mi jónak teccik.
Nem mind rosz, a’ mi kosz.
Nem mind káka, ami csomótlan.
Nem mind öreg, a’ mi vén.
Nem mind erős, a’ mi vastag.
Nem mind szegény, a’ mi fótosan jár.
Nem mind kevély, a’ mi ünneplőt visel.
Nem mind arany, a’ mi sárga.
Nem mind Cigány, a’ mi barna.
Nem mind patyolat, a’ mi fehér.
Nem minden nap, vagyon nap.
Nem mind pöcsét alatt hever az igazság.
Nem mind szakács, kinek kezében a’ nagy kanáll.
Nem mind végig szép a’ szép.
Kéntelen néha a’ szemes, hogy a’ vaktúl vezettettessék.
85Másnak kalácsot igér, maga kenyerébe se eszik eleget.
Az emberiséget sűrűn vetik, de alig kél.
Rút leánnak is szép a’ pénzze.
Jól töttöd helyébe roszat várj.
Hadd homálosodgyék a hold, csak a’ nap tarcson igazat.
Ha nincs szekered, készen tarcsd talpadat.
Törd bé fejét, még ő haragszik.
Nem csak ezüst tálbúl
De hitván táskábúl.
Szednek vajas pogácsát.
Mondgy igazat; bé törik a’ fejed.
Az atyát (ha jó) szeretni kell; ha rosz, tűrni.
Másnak sokat, magának leg kevesebbet kell engedni.
A’ rák övésben több a’ munka, mint a’ jól lakás.
Elég cseresnyéje, de férges.
Elég ruhája is, de rongyos.
Sokat akar a’ szarka, de nem birja farka.
Ha ügyekszik is a’ röst, kevésre megy napjában.
Szolgál az üdő, de senkire se várakozik.
Apja is ember volt; vas villával ötte a’ szérdéket.
Szereti, mint kecske a’ kést.
Szereti, mint ördög a’ tömént.
Szereti, mint Zsidó a’ körösztöt.
Szereti, mint eb a’ gereben nyalást.
Lassan jár, mint fenkő a’ kaszán.
Szuszogva jár, mint a’ Villám.
Éles, mint a’ beretva fok.
Kemény, mint a’ tehén gané.
Tartós, mint az őszi virág.
Örűl, mint a’ fogóba esett egér.
Örűl, mint a’ macska körömbe esett patkány.
Örűl, mint a’ kalickában a’ csizik.
Tűz viz nem ellenkezik úgy egymással, mint ez amazzal.
Soha Farkasbúl bárany, Cigánbúl Paraszt.
Reá akadtt kasza az ő kövecscsére.