ELSŐ RÉSZ.
Hasztalan emberek.
Őtte haszna, aludta bére.
Egy pénz ára elevenség sincs benne.
Annyi haszna, mint döglött lovon a’ patkónak.
Szoptatóra ne tekincs, hogy ha annak teje nincs.
Ebéd után forgattya a’ nyársot.
Semmi se lett belőlle, mint a’ Tót’ fiából.
239Néha az el hántt macska fiak jobbak.
Nem ér egy lukas mogyorót.
Nem ér egy moly ette kucsmát.
Nem ér kopott rokka talpat.
Azt hallottam felőlle, semmi se lesz belőlle.
A’ kántor se ér valamit énekes könyve nélkűl.
Boldog aszszony katonája.
Néha a’ nagy Orjás is törpe.
Nem posztóba, hanem zsákba illik feje.
Nem adgya meg a’ szántó főld mindenkor a’ magot.
240Ő csak kamat tőke pénz nélkűl.
Még a’ disznó él, semmi hasznát venni nem lehet.
Ő csak ott jó katona, holott gombócokkal lőnek.
Soha se lesz a’ kákából oszlop.
Mit használ a’ vaknak, hogy az apja látott.
Illyet minden bokorban lehet találni.
Soha éltemben oly nagy mi haszna embert.
241Semmire való. – Semmire kellő.
Hideg kovács. – Torma féreg.
Csávába, vagy is inkább cserbe való ember.
Se kukó, se pizse nem lesz belőlle.
Csere bogár rosz csőszsze a’ cserének.
Hitván disznónak bőre se jó.
242Akár hová tér, rak és ront.
Pozdorjának haszna az el temetés.
Semmit se látni, se keze, se esze után.
Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik.
243Tót kölönc. – Koldús tetű.
Szemét ember. – Izék ember.
Illő fillő cinkos. – Mécs cserép.
Kofic ember. – Kenyér rágó – vesztegeőt.
Láb mosadék. – Korom mocsok.
Kutya pecér. – Lomha béres.
Egy szalma szálhoz se nyúl.
Feleségének keresettyébűl élő élhetetlen ember.
Kebelében keze, egy más mellett lába.
Zsebében keze, ölében lába.
Mind a’ két kezére henyél.
Egy újjal nem illetne valamit.
Maga kenyerére se erőlködik.
Minden nap bé harangoznak néki.
Egy napot egész esztendőnek gondol.
Ösmerem az abroszt, szöszbűl fonták.
Kuckója vára, tetűje tábora.
Azt véli: hogy szájjába száll, a’ süllt galamb.
Dolga miatt mindenre rá ér.
245Kinek semmi dolga, akaszsza fel magát.
Lajha néki még a’ lépésse is.
Nem bizhacc emberségére egy haj szálat.
Bótos legény vevő nélkűl.
Hid árendás. – Fűzfa deák.
Vadóc, és Tarackos főd egy hasznú.
Alább való a’ sajt kukacnál.
Alább való a’ pondrós kutyánál.
Alább való az élő húsba esett nyűvnél.
Olybá tartyák, mint a’ béka csigát.
Ha taszittyák tovább áll.
Se korongja, se sara. – Se írja, se szelencéje.
Se foga, se agyara. – Se téntája, se tolla.
Se könyve, se esze. – Se vize, se medencéje.
Se ijja, se tárgygya. – Se ekéje, se ökre.
Se felesége, se fia. – Se íze, se foga.
Egy vén leány annyit ér, mint egy meg írott, de el nem küldött levél.
Ki adtak rajta, mint sör főzők az ürmön.
Szövetséget akart a’ halállal kötni.
Füvet keres a’ halál ellen.
Eső után nött gomba, benne a’ féreg.
246Ruha réz (az az: olyan, ki a’ ruhát hamar rongyosítya).
Maga se tudgya, mire nézi a’ nap fényt.
Úgy áll ott hasztalanúl, mint ha le szegezték volna.
Béka lencse. – Semmi ember.