VÁLTOZÓ TÁJ
füttyent és tovafut,
hirtelen megfordul
s becsapja a kaput.
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják.
még a lomb is mormog,
épülnek a porban
porból kicsi tornyok.
mókusbarna barát
és fölötte barnán,
egy mókus pattan át.
mi mozdult: megmered,
a táj nagy kalapként
hordozza az eget.
csaknem minden nyugodt,
bokorba bútt a szél
s aludni készül ott.
mosolygós és kövér,
gyöngén ring ahonnan
asszonyom jődögél.
a fű közt és a nap
szétfutó hajába
arany csíkot harap.
és folyton csöndesül,
az elkergetett fény
mindenre visszaül
hordozta az eget:
fedetlen áll a táj
s felhővel integet.