LXIII.
LXIII.
Utóljára teszem reád, titkaim meghittje, sorvadó kezeimet - és csak azért hogy vele szóljak... Egyetlenem! midőn ezek a jegyzelékek kezeidbe jutnak akkor már engem a híves föld takar... Bepecsételve hagyom neked azokat a könnyeket, amelyeket ide hullattam, ezeket a gyötrelmeket, melyeket ide ki öntöttem... és neked hagyom azokat. Érted szenvedtem azokat... Nem szemrevetésül mondom azt! sírom széléről mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem volnál - én megbocsátok... Ott ahová én megyek nincs haragtartás! Ott majd összetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk.
1794
