TORNA
TORNA
A német GutsMuths 1793-ban jelentette meg Gymnastik für die Jugend című művét, amellyel megalapozta a német tornarendszert. Ezt fejlesztette tovább Friedrich Ludwig Jahn pedagógus, módszere elsősorban a szereken végzett gyakorlatokat helyezte előtérbe. A svéd Pehr Henrik Ling mozgásrendszere a szerek nélküli gimnasztikára épült. A két tornairányzat hosszú évekig vívta harcát, s ez sokáig akadályozta az egységes versenyrendszer kialakulását.
A mai versenyeken a szerenkénti döntőben a férfi számok: talajgyakorlat, lólengés, gyűrű, lóugrás, korlát, nyújtó. A női számok: lóugrás, felemáskorlát, gerenda, talajgyakorlat.
A ritmikus sportgimnasztika kéziszerrel (kötél, karika, labda, buzogány, szalag) zenére végzett egyéni és együttes gyakorlatokat tartalmazó női versenysport. A II. világháború után a női tornából fejlődött művészi tornává, majd modern gimnasztika elnevezéssel alakult önálló sportággá. A szakág első világversenyét – 1963-ban – Budapesten rendezték.
A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG – Fédération Internationale de Gymnastique) 1881-ben alakult meg. Ez volt az első nemzetközi sportszövetség, de csak fennállásának 22. évében vette fel mai nevét; a tagszövetségek száma: 88.
