Űrhajók – űrállomások – űrrepülőgépek
Űrhajók – űrállomások – űrrepülőgépek
Az első műhold pályára állítását követően alig 3 és fél év múlva felbocsátották az első embert szállító űrhajót, a Vosztok-I-et, fedélzetén az első űrhajóssal, a szovjet Jurij Gagarinnal.
A kezdeti kisméretű űrhajók az 1960-as évek közepére többszemélyesre bővültek. Egyre sokoldalúbbá vált az űrhajósok tevékenysége is. Az 1960-as évek végén kezdetét vette az amerikai Apollo-program, amelynek keretében amerikai űrhajósok szálltak le a Hold felszínére.
Az 1970-es évek elején a Szaljut-I felbocsátásával beindult az azóta is rendszeresen folyó szovjet űrállomásprogram. A jelenlegi szovjet űrállomás, a Mir, elődjeihez hasonló térfogatú, de ez a központi egység kiegészítő modulokkal a sokszorosára bővíthető.
Az egyetlen amerikai űrállomás, a rakétafokozatból kialakított Skylab repülését követően az amerikaiak – az 1975. évi szovjet–amerikai Szojuz-Apollo közös űrrepülés kivételével – majdnem 10 évig nem küldtek embert az űrbe, mert az új, pilóta vezette kozmikus szállítórendszert, a többször is felhasználható Space Shuttle űrrepülőgépet fejlesztették.
A rakétaként pályára álló, űrhajóként, űrállomásként keringő űrobjektum a repülőgépekhez hasonlóan ér földet, s ezért ismételten felhasználható. A 4 elkészült példány összesen 24 alkalommal repült sikeresen, a 25. startnál (1986 januárjában) a Challanger elnevezésű űrrepülőgép a pályára álláskor felrobbant, s az űrhajózás eddigi legsúlyosabb katasztrófája során a fedélzetén tartózkodó 7 személy életét vesztette.
Az amerikai űrrepülőgép-program a hiba okainak teljes eltárása és kiküszöbölése után folytatódik. Az 1990-es évek közepére az Egyesült Államok nagy űrállomás Föld körüli pályára állítását tervezi.
