George Shultz
George Shultz
Amikor 1974-ben, Nixon kényszerű lemondása után, leköszönt a pénzügyminiszteri és a gazdasági főtanácsadói tisztről, George Shultz úgy nyilatkozott, hogy a jövőben nem kíván semmiféle miniszteri posztot betölteni. Ám 8 év múlva Reagan elnök kérésére megmásította ezt az elhatározást: Shultz, akinek egész életútja a gazdasághoz kötődik, külügyminiszter lett.
Az 1920-ban New Yorkban született George Pratt Shultz a princetoni egyetem elvégzése után, 1946-tól, egészen fiatalon – de már leszerelt tengerésztisztként – 11 esztendőn keresztül a híres MIT (Massachusetts Institute of Technology) tanára. Párhuzamosan az iparszervezés professzora ill. különböző republikánus kormányzatok gazdasági tanácsadója. 1969-ben vállal először miniszteri tárcát, majd 5 év múlva visszatér a katedrára. 6 évig alelnöke, 2 évig elnöke az Egyesült Államok legnagyobb építőipari vállalatának, a Bechtel Corporationnek, Kaliforniában. Tagja a „californiai lobby”-nak, gazdasági tanácsadó Reagan mellett a választási kampányban.
Kritikus időpontban – 1982-ben, Haig külügyminiszter lemondását követően – az elnök őt kéri fel az amerikai diplomácia irányítására. Előkészítője a Reagan–Gorbacsov csúcstalálkozóknak, s 3 év alatt harmincszor találkozik új szovjet partnerével, Sevardnadzéval. Támogatja – Weinberger hadügyminisztertől eltérően – a kettős nullamegoldást, az amerikai–szovjet rakétamegállapodást.
Neve politikai fogalommá lett a Shultz-terv révén. A közel-keleti megoldást szorgalmazó kompromisszumos elképzelés elfogadtatására több ingautat tett a térségben, eddig sikertelenül. Izrael túl soknak, az arab államok viszont túl kevésnek tartották a külügyminiszter elképzeléseiben foglaltakat.
