Az egészségkárosítás okai
Az egészségkárosítás okai
A dohány égésekor keletkező füst két fő összetevője a gázfázis (kb. 90%) és a részecskefázis (kb. 10%). A gázfázis közel fele a levegőből származó nitrogén, de további részeiben az égés után megmaradt oxigén mellett égéstermékként széndioxid és szén-monoxid is jelentős arányban szerepel. A magas hőmérsékleten olyan illékony szerves anyagok is keletkeznek, mint a hidrogéncianid, mely méregként ismert. Egészségügyi szempontból azonban a gázfázis legveszélyesebb összetevője a szén-monoxid. Ennek kötődése ugyanis a haemoglobin nevű vérfestékhez kb. háromszorosa az oxigénének. Ez az erős vegyi kötődés veszélyezteti az emberi anyagcsere egyik alapfolyamatát, az oxigenizációt. Ez az erek elmeszesedésének egyik fő oka lehet.
A részecskefázis igen kicsiny, 0,1–1 mikron nagyságú, de cm3-ként kb. 1 milliárd részcseppecskét tartalmaz. Ebben néhány ezer anyagot mutattak ki eddig, melyek többsége bioaktív. Félig illó vegyületei között van a nikotin is, mely közismerten erős méreg. A mérgezés tünetei a kezdő dohányosoknál szédülés, hányinger formájában csaknem mindig jelentkeznek, de a későbbi megszokás ellenére a rendszeres dohányosoknál is egy-egy szokatlanul nagy adag elszívása szívtáji fájdalmat válthat ki. A legkárosítóbb a szervezetben az erekre gyakorolt hatás, mely az érelmeszesedés egyik oka lehet. A másik kár: megbénítja a hörgők öntisztulását biztosító csillók mozgását, ami az idült hörghurut leggyakoribb oka.
A részecskefázis nagyobb részét a kátrány néven közismert, víz- és nikotintartalommal csökkentett füstkondenzátum teszi ki. Ennek közvetlen rákkeltő hatását az orvostudomány közel egy évszázada ismeri.
