A Moszkva-Washington „forró drót”
A Moszkva-Washington „forró drót”
A bizalomerősítő megállapodások egyik első és fontos intézkedése volt a közvetlen távközlési kapcsolat megteremtése a Szovjetunió és az Egyesült Államok fővárosai, pontosabban a két világhatalom politikai vezetése között.
1960-ban először a szovjet vezetés javasolta a közvetlen távközlési kapcsolat megteremtését. 1963-ban a két világhatalom képviselői az akkor 18 tagú genfi Leszerelési Bizottság ösztönzésére ültek össze, hogy „a véletlenül, tévedésből vagy távközlési hiba következtében kirobbanó háború veszélyének csökkentéséről” tárgyaljanak.
A megbeszélések eredményeként dolgozták ki azt az 1963. jún. 20-án aláírt Emlékeztetőt, amely intézkedik a „közvetlen távközlési összeköttetés”, a Kreml-Fehér Ház közötti közvetlen kapcsolat létrehozásáról.
A „forró drót” tulajdonképpen 2 távközlési vonalrendszert jelentett: egyvezetékes géptávíró-vonalat Moszkva-Helsinki-Stockholm-Koppenhága-London-Washington és egy rádiótávíró-vonalat Moszkva-Tanger-Washington között.
Az 1971. szept. 30-án aláírt szovjet-amerikai egyezmény értelmében a Moszkva-Washington közvetlen kapcsolatot korszerűsítették. A két főváros között – távközlési mőholdak és földi állomások segítségével – 2 kiegészítő csatorna létrehozását határozták el. A szovjet Molnyija és az amerikai Intelsat távközlési műhoidakkal fenntartott kapcsolat a Kreml és a Fehér Ház között 1974 óta működik.
