Politika
Politika
I. 7–11. Csou En-laj kínai miniszterelnök Moszkvában. Megbeszéléseket folytat a magyarországi eseményekről és a desztalinizálás kérdéseiről.
I. 9. A kb határozatot hoz a sztálini korban elítélt nemzetiségek egy részének rehabilitálásáról.
II. 11–14. A Legfelsőbb Tanács törvényei rehabilitálják a németekkel való együttműködéssel megvádolt, s ezért szülőföldjükről kitelepített kaukázusi nemzetiségeket; visszaállítják a Kalmük AT-t (1958. VII. 26-án Kalmük ASZSZK-vá), a Kabard-Balkár ASZSZK-t, a Csecsen-Ingus ASZSZK-t (korábban az itt elkövetett visszaéléseinek napvilágra kerülése miatt Kruglov, volt belügyminiszter főbe lőtte magát) és a Karacsaj-Cserkesz AT-t. A rendelet jogi rehabilitációban részesíti a volgai németeket, a krími tatárokat, és a meszhetiket, de e népcsoportok nem térhetnek vissza szülőföldjükre. Visszatérnek a száműzetésből a korábban a Fekete-tenger mellékén és a Kaukázusban élő kurdok, görögök, törökök (egy része), akiket 1944–45-ben telepítettek keletre. – Különböző tárgyalások eredményeképp minden német hadifogoly hazatérhet a SZU-ból. – Törvény állapítja meg a SZU minisztertanácsának és legfelsőbb bíróságának összetételét, a szövetséges köztársaságok minisztertanácsainak elnökei hivataluknál fogva tagjai a SZU minisztertanácsának, hasonlóan tagjai a szövetséges köztársaságok legfelsőbb bíróságának elnökei a SZU legfelsőbb bíróságának.
III. 20–28. Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség tárgya1 Moszkvában a magyarországi helyzetről.
V. 27. Szovjet–magyar államközi egyezményt írnak alá az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok jogi státusáról.
VI. 18–20. A kb-elnökség ülésén – melyet Hruscsov ellenzéke az első titkár és a miniszterelnök finnországi látogatását kihasználva készített elő- határozatot hoznak Hruscsov fölmentéséről és a XX. kongresszus határozatainak felülvizsgálatáról; a kb első titkárának Molotovot jelölik. Hruscsov nem veti magát alá a határozatnak, és a kb elé viszi a kérdést. A kb-tagok egy nagyobb csoportja Hruscsov melletti írásos beadványt ad át az elnökségnek,
VI. 22–29. Ülésezik az SZKP KB. Háromórás vita után Hruscsov mellett foglal állást. Az első titkárt támogatta még a hadsereg (Zsukov), a KGB (Szerov) és a kb apparátusa is. Malenkovot, Kaganovicsot, Sepilovot és – a Hruscsov ellen egyedül kitartó – Molotovot fölmentik párt- és állami tisztségeik alól. (Szemben a sztálini korral, személyükben nem éri őket sérelem.) A kb új, 16 főre emelt elnökséget választ, melynek többek mellett tagja Zsukov és Brezsnyev is. (A régi elnökség tagjai közül csak 3-an állnak mindvégig Hruscsov mellett Mikolan, Szuszlov és Kiricsenko.)
VI. 21. és 23. Jubiláris ünnepségek Leningrádban a város alapításának 250. évfordulója alkalmából; a várost Lenin-renddel tüntetik ki. Mivel 21-én Hruscsov nem tudott jelen lenni, 23-án jelenlétében mintegy megismétlik az ünnepségeket.
VIII. 27. Közleményben jelenti a TASZSZ: a SZU sikeres kísérleteket hajtott végre interkontinentális ballisztikus rakétával.
IX. 11. Legfelsőbb tanácsi rendelet szerint közigazgatási egységek, intézmények stb. a jövőben nem vehetik föl élő személyek nevét ahol ettől korábban eltértek, névváltoztatás szükséges.
IX. hó vége Zsukov honvédelmi miniszter Titóhoz érkezik Jugoszláviába. A szovjet kormány kérésére ellátogat Albániába is. Távollétét kihasználva Hruscsov keresztülviszi Zsukov fölmentését s helyette Malinovszkij marsall kinevezését. Zsukovot a kb-elnökségből is kizárják, és 61 évesen nyugállományba helyezik. Hruscsov így kívánt megszabadulni a – különösen katonai körökben – igen népszerű politikustól.
X. 29. A kb plénuma határozatot hoz a szovjet hadseregben végzett pártpolitikai munka megjavításáról, a Zsukov személye körüli kultuszról. Ezzel indokolják Zsukov felmentését és nyugállományba helyezését.
XI. 14–16. 12 ország kommunista és munkáspártjának képviselői Moszkvában tanácskoznak. Közös elvi nyilatkozatot fogadnak el.
XI. 16–19. 64 kommunista és munkáspárt küldöttségeinek tanácskozása Moszkvában; békekiáltványt fogadnak el. A 2 tanácskozáson már a revizionizmust ismerik el a legfőbb veszélynek, ami Jugoszlávia elítélését jelenti.
