Az órabérek vásárlóértéke
Az órabérek vásárlóértéke
Az órabérek vásárlóértékének összehasonlítását megnehezíti, hogy az egyes országokban nem ugyanazon jószágokat tekintik alapvető fontosságúaknak. Pl. a borjúhús ára hosszú időtávra visszamenően is rendelkezésünkre áll a fejlett országok többségében, Magyarországon viszont ezt nem jegyezték fel. Nekünk viszont hiába van hosszú távra visszatekintő szalonnaárunk, ha ezt a többi országokban nem rögzítették folyamatosan.
Mást-mást kedvelnek országonként az emberek. Magyarországon a rövidkaraj a legkedveltebb, ezért jegyzi fel az árát már több mint 20 éve az árstatisztika. Más országokban a pecsenyerész vagy a tarja, lapocka a legkedveltebb. Bizonyos hibahatárral – ha figyelemmel vagyunk e különbségekre – a bérek vásárlóértéke mégis összehasonlítható.
Több kelet-európai országban közismerten rossz az áruellátás. Hiába olcsó – papíron – a hús, a vaj, ha valójában nem lehet kapni az üzletekben. Ezt a problémát viszont nem lehet tükröztetni a számításokban, mint ahogyan azt sem, hogy országonként más és más az egyes áruk csomagolása, ill. kötelezően előírt (és ténylegesen be is tartott) minősége.
Több országban – pl. Argentína, Jugoszlávia – a dühöngő infláció miatt teljesen irreális (és évente óriásit változó) vásárlóértékek adódnak, attól függően, hogy az év mely időszakából származik az összehasonlításnál felhasznált adat. Az adatok (árak, bérek) megléte ellenére ezeket az eredményeket nem lehetett értelmezni.
