IRAK
IRAK
Nincs pontos adat arról, hogy az 1991-es Öböl-háborúban elszenvedett súlyos vereség milyen veszteséget okozott a fegyveres erőknek, de bizonyosra vehető: Irak megszűnt katonai nagyhatalom lenni a Közel-Keleten. A háború előtt a létszám (a mozgósított tartalékosokkal együtt) megközelítette az 1 millió főt, ebből 500000 állomásozott Kuvaitban. A hadkötelezettség 17 éves kortól minimum 2 év. A 950 ezres szárazföldi hadsereg különleges erejét adta a 6 hadosztályból álló Köztársasági Gárda. 5700 szovjet és kínai gyártmányú nehéz és könnyű harckocsival rendelkezett (ebből 1000 T-72-essel). Két speciális föld-föld rakétadandárja volt, különböző (300–900 km) hatótávolságú, mozgatható kilövőállású Scud-rakétákkal felszerelve. A 40 ezres légierőnek 700 harci gépe volt. Túlnyomó többségben szovjet gyártmányúak (TU-22 szuperszonikus bombázók, MIG-23, MIG-29, SZU-20 és SZU-25 vadászgépek). Az Iránnal 1980–87 között vívott háború idején közvetlenül és közvetítők révén hozzájutott francia és amerikai gépekhez, helikopterekhez. Légelhárító-egységeit szovjet és francia rakétákkal szerelték fel, ez a légvédelem azonban az Öböl-háború idején teljes csődöt mondott. Haditengerészete jelentéktelen, szovjet, olasz és dán gyártmányú hajói voltak. Az Öböl-háború során kiderült, hogy a Szovjetunió és Kína mellett szinte valamennyi fejlett ipari ország szállított hadfelszerelést Iraknak 1987–90 között, s nyugat-európai (német, francia, belga, olasz) szakértők segítették a vegyi- és biológiaifegyver-gyártásban, a nukleáris kapacitás kiépítésében. Az ENSZ-határozatok a teljes fegyverembargó mellett előírják Irak rakéta-, vegyi és biológiai fegyvereinek teljes megsemmisítését, nukleáris berendezéseinek szigorú ellenőrzését. Irak igen közel került nukleáris fegyverek előállításához.
