keserűvíz:
keserűvíz:
az ivókúrák közt speciális helyet foglalnak el a keserűvízzel végzett kúrák, hisz a többi gyógyvíztől fizikai tulajdonságukban, koncentrációjukban, hatásukban és alkalmazásuk terén egyaránt különböznek.
A keserűvizek legismertebb hatása a hashajtás. Ha híg oldatukkal végezzük a kúrát, a bővebb folyadékbevitel következtében a béltartalom felhígul. Ennek feszítő, mechanikai hatása következében a bélmozgások megindulnak. Ha töményebb keserűvizet fogyasztunk, a töményebb oldat a béltartalom felé folyadékvándorlást indít meg. Ez a felhígulás azonban lassú és csak 10–16 óra után jön létre a bélmozgást – bélperisztaltikát – megindító mechanikai inger.
A keserűvizek folyadékelvonó hatása nemcsak az emésztőrendszerben érvényesül. Fokozott agynyomás – agyrázkódás, gerinccsapolás okozta fejfájás esetén keserűvizes kúrával a tünetek csökkenthetők. A keserűvíz kúra hatására az epekiválasztás is fokozódik, az epehólyag összehúzódását és az epe ürülését elő lehet segíteni.
A szulfátos ivókúra a cukorbetegséget kedvezően befolyásolja. Tekintve, hogy hideg oldat fokozza a bélmozgást és nehezebben szívódik fel, székrekedés, lassúbb bélműködés, felfújódás esetében a hideg glaubersós, magnézium-szulfátos keserűvíz előnyösebb. A meleg keserűvíz a bélmozgást csökkenti, de az epe és a hasnyálmirigy kiválasztó működését fokozza.
A keserűvizek közül nátrium-szulfátos (glaubersós) a dél-budai Hunyadi János, az Igmándi keserűvíz és a Mira víz. Magnézium-szulfátot a szintén dél-budai Apenta és a Ferenc József keserűvíz tartalmaz.
