népi gyógymódok:
népi gyógymódok:
részben az ősidőkbe is visszanyúló módszerek és főleg növényi, ritkábban állati és ásványi eredetű gyógyszerek. Bár egyes népi gyógymódok hatástalanok, sőt van, amelyik egészségügyi veszélyt is rejthet magában, a népi eredetű gyógyítás sok olyan hasznos eljárást és szert alkalmazott, amelyet az orvostudomány hasznosított és átvett. Többnyire a népi gyógymódok köréből származik a különböző ásvány- és gyógyvizek, teák (pl. kamilla, szenna, bodza, valeriána stb.) használata. A piros gyűszűvirágból fontos szívre ható gyógyszerek készülnek: e növényre Withering angol orvos egy gyógynövényekkel kereskedő asszony teakeverékéből figyelt fel (digitálisz). A penésznek és a pókhálónak a fertőzés, a sebkezelés terén való népi alkalmazása a penicillin hatásának elvén alapulhatott. A vizeletben levő szteroid hormonok gyulladáscsökkentő hatása is bebizonyosodott azóta csakúgy, mint a tyúkok szárított gyomorporának a pepszintartalma. Hiba volna azonban a népi gyógymódokat kritika nélkül alkalmazni. Az orvostudomány feladata ezek ellenőrzése, az alkalmasaknak – esetleges változtatásokkal történő – átvétele.
