stressz:
stressz:
angol szó, hozzávetőleges fordításban „megterhelés”. Selye János, a Kanadában élt magyar származású tudós megfogalmazása szerint a szervezet különféle ingerekre (stresszorok) adott, azonos módon és meghatározott sorrendiségben megnyilvánuló válaszreakciója. E válaszsorozatot „általános alkalmazkodási tünetegyüttesnek” (általános adaptációs szindróma) nevezte el. Ennek során a szervezetet ért megterhelés vagy károsító tényező hormonális hatásokat indít meg: fokozza a mellékvesevelőben az adrenalin-elválasztást, majd a következő lépésben az adrenalin fokozza az agyalapi mirigy ACTH-kiáramlását, ami a mellékvesekéreg fokozott glukokortikoidhormon-szekrécióját eredményezi. A kialakuló válaszreakció első lépésben a szervezet „riadóztatására” szolgál, és a Cannon-féle ún. vészreakción alapul. Az adrenalin és a mellékvesekéreg-hormonok a „harcolj vagy menekülj” reakció fokozott izommunkájához szükséges feltételeket (vérkeringés átprogramozása, energiaszolgáltató folyamatok gyorsítása, a pillanatnyilag nem fontos egyéb funkciók csökkentése stb.) teremtik meg. A terhelés a központi idegrendszeren át váltja ki a reakciót.
A stressz kiváltójaként szerepelnek különböző traumák (műtét, égés, baleset), erős izommunka, fertőzés, vérzés, lázas állapot, hideg- és meleghatás, sugárzások, mérgezések, lelki izgalmak stb. A szervezet „riadóztatása” után következik az ellenhatás fázisa. Az ártó behatás túl nagy volta vagy gyakori ismétlődése a szervezet kimerüléséhez vezethet, ilyenkor az alkalmazkodási reakciók kimerülnek és betegség jöhet létre.
