SALT-II megállapodások
SALT-II megállapodások
A SALT-II megállapodásokat, amelyek csak a hadászati támadó fegyverrendszereket korlátozták, James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KP főtitkára, a szovjet Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke Bécsben 1979. június 18-án írta alá.
Az új amerkai-szovjet szeződésben mindkét fél kötelezte magát, hogy mérsékletet tanúsít a hadászati támadófegyverek új típusainak kifejlesztésében. Vállalta, hogy a szerződés hatályba lépésétől számított hat hónap után az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáró-fedélzeti rakéták indítóállásainak, a nehézbombázóknak és a levegő-föld osztályú ballisztikus rakétáknak az oldalankénti száma nem haladja meg a 2400, 1981. január 1. után pedig a 2250 egységet.
Az olyan új interkontinentális rakétát, amellyel 1979. május 1-ig nem végeztek repülési próbákat, már nem volt szabad kipróbálni és rendszerbe állítani. A felek vállalták, hogy ha interkontinentális rakéta indítását tervezik, s a rakéta röppályája túllépi az indító állam határait, az ilyen indításokról jó előre értesítik a másik felet.
Az 1979-es amerikai-szovjet SALT-szerződést a felek nem ratifikálták, így az nem lépett hatályba. Rendelkezései a felek számára poitikai és nem nemzetközi jogi kötelezettséget jelentettek
