Az észak-magyarországi régió
Az észak-magyarországi régió
A régió válságának tudatos, központi kezelésének az igénye már az 1985. évi országgyűlési határozatban elfogadott területfejlesztési politikában megjelent. Ettől az időszaktól kezdve újabb és újabb kormányzati és ágazati programok születtek, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megye ipari depressziós és elmaradott térségeinek felzárkóztatására, de ezek a programok alapvető, pozitív változásokkal még nem jártak. A kialakult súlyos gazdasági, társadalmi helyzet miatt ez a régió feltehetően középtávon is a magyar regionális politika egyik első számú célterülete marad.
A korábbi beavatkozások hatásainak mérlegelése, a térség belső adottságai, a térséggel szembeni országos elvárások, valamint a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás lehetőségei mentén kell megfogalmazni a régió felzárkóztatási programját.
A régió természeti erőforrásainak jelentős része (barnaszén, vasérc) leértékelődött, mások (réz, nemesfém) kiaknázása a nemzetközi gazdasági lehetőségektől függ. A régió piac- és versenyképes természeti erőforrásai részben az építőanyag-iparhoz, részben pedig az erdőgazdasághoz, valamint a turizmushoz kapcsolódnak.
A területfejlesztésnek egy új, hatékony, az újraértékelt erőforrás-összetételhez igazodó, azokat racionálisan hasznosító gazdasági szerkezet kialakítását kell elősegítenie.
Gazdaságfejlesztés
A humán infrastruktúra fejlesztése
A műszaki infrastruktúra fejlesztése
A észak-magyarországi régió városainak és községeinek
