Fenyvesek
Fenyvesek
Legtöbb fenyveserdőnk ültetett. Az Alpokalja párás völgyeiben valószínüleg őshonos a lucfenyő, népies nevén karácsonyfa. A lucosok is általában kísérő fafajok nélkül alkotnak sűrű erdőállományokat. Avartakaróval borított, savanyú talajukon gyakori cserje az áfonya.
A sokféle ültetett erdei fenyő ugyancsak a Nyugat-Dunántúlon, valamint a Bakonyalja homokján őshonos. Az erdei fenyő koronája a luccal ellentétben ritkás, sok fényt enged át, így alatta rendszerint sűrű cserje vagy második koronaszint alakul ki. Ugyancsak a Bakonyban, Szentgál környékén találjuk Európa legnagyobb tiszafaerdejét.
A tiszafa őshonos fenyőnk. Bár lassú növekedése miatt nagy fává csak ritkán nő, borostyánkő színű, tömör fája igen értékes. Nem árt óvatosnak lenni vele: magja, de még tűlevele is mérgező! (A madarak eszik édeskés, piros magköpenyét, ám a mag sértetelenül halad át bennük, a mérgező alkaloida [toxin] nem szabadul fel.)
