A tizfalusi oláhok eredetéről.
A tizfalusi oláhok eredetéről.
A midőn a 14-ik század végén a brassai nagy templom épülni kezdett, Keleten s nevezetesen Bulgáriában nagy éhség uralkodván, igen sokan jöttek mint napszámosok Brassóba, valamint a többi szász községekbe is, hol ez időtájban a templom-erődök épitése szintén folyamatban volt. Az ily bejött napszámosoknak jó keresetmódjuk levén s különben is megkedvelvén az itteni szabadabb lételt, letelepedtek Brassó egyik külvárosában, s többen huzódtak főleg az oláh nemzetiségűek közül a szomszédos hétfaluba is*. Azonban 1456 tájat – a mint fennebb – emlitém a hétfalusi schismaticus oláhokat a katholikus papok türelmetlensége elüzte onnan* s azon időtől e falukat egészen a 17-ik század végéig kizárólag magyarok lakták. Ekkor kezdett Brassó a magyar községektől elfoglalt közhelyekre az ugynevezett Pázsintra oláhokat telepiteni*, miről a hétfalusi oláhokat most is pázsintosoknak nevezik. Azonban ez időtájt még oly kevesen voltak, hogy csak 1680-ban nyernek a brassai tanácstól engedélyt arra, hogy Türkösön és Hosszúfaluban két kis fakápolnát épithessenek, és lelkészt tarthassanak. 1755-ben pedig arra nyernek engedélyt, hogy Türkösön az eredeti fakápolna helyére kőalapra fektetett faboltozatú templomot emelhessenek; de a hogy ennek emlékét cinteremül bekeritették, a brassai inspectoratus hadnagyot és ispánt küldve ki, azt levágatta*. E rövid eljárási mód, s a – minden esetre roszalandó – vallási nyomás sem tudta az itten gyökeret vert oláhok felszaporodását meggátolni; mert a szomszéd oláh fejedelemségből részint az itteni szabadabb lét, de még inkább telepitési propaganda által vonzatva, hova-tovább többen telepedtek le, a mit Brassó még elősegitett, miután a közhelyekből kiszakitott telkekért fizetett évi dijakból nagy és uj jövedelme volt a városnak. E betelepedés a mult század végén és e század elején oly nagy mérvüvé lett, hogy az 1680-ki pár száz család helyén ma már több ezer családot, s a két kis fakápolna helyén 9 nagy kőegyházat találunk; s oly népességet, mely ezen őket vendégszeretőleg fogadó hazában nagy jóllétre és gazdaságra tett szert. Itt csak jelezni kivántam e néptöredék eredetét és ide származását, majd alább tüzetesebben fogok velük foglalkozni; most ide melléklem a tizfalu lakosságának létszámát kitüntető táblázatot.
Lásd Marienb. Gesch. Sieb. 178. és Szeli krónikáját.
Lásd László király ezt tanusitó rendeletét Benkő Milk. II. 268. lap. Fennebb részletesen Hétfalu történeténél.
Az oláhok ekkortájt való idetelepitéséről lásd az 1713-ki conscriptiót az erd. kormányszék levélt. 27/713. D. 17 jegy. A szászok „Helyreigazitás a hajdani törcsvári urad. jogvisz.“ czimű röpiratokban azt erőlködtek kimutatni, hogy e faluknak a magyarok nem ős lakói s nem gondolták meg, hogy mennyire hamis álláspontra helyezkedtek éppen Brassó tanácsának 1837. jun. 4-én 1681. szám alatt a főkormányszékhez tett jelentésével szemben, hol a tizfalu népességére vonatkozólag ezt találjuk: Hungari quam inhabitatores primitivi agros respectu popularitatis exiquos ut plurimum posident – Valachi qui… serius ex advicinante Valachia emigrarunt ect.
Lásd Szeli krón. 23. §.
