CSÉFA. (CHEPHA.)
CSÉFA.
(CHEPHA.)
(CHEPHA.)
Neve nem egyéb, mint a mai István személynév eredeti alakjának Stephan-nak egyik módosulása. A középkorban a keresszegi várnak volt tartozéka, de korán maga után hagyta uradalmi községtársait, magát Keresszeget is, emezénél sokkal alkalmasabb fekvése levén a fejlődésre.
Története benyulik már a tatárjárást megelőző korba, mert alig szenved kétséget, hogy azon Csépánhida, melyet a Váradi regestrum emlit,* s melyben Eufemia nagyasszony udvarbirája, Salamon lakott, – épen községünk, Cséfa. Piacza már a XIV-ik század elején oly látogatott s népes volt, hogy a birói hármas megidézéseket, hirdetéseket a váradi s keresszegi piaczokon kivül a cséfain kiálták ki.* Terjedelme is nagyobb volt a szokottnál, mert mig falvaink rendesen csak egy utczából állottak, Cséfán egy 1489-iki oklevél szerént négy utczát találunk, ezek: Napnyugoti-, Keresszeg-, Hosszu- és Vámos-utcza.* Mely utóbbi elnevezés azt mutatja, hogy vámszedő hely is volt. Ugyanezen évből nehány lakóját is ismerjük, ezek: Rojty Máté, Herman Mihály, Tamásy János, Kövér Benedek, Nagy Balás, Vas Tamás, Biró János, Pallos Kelemen, Kovács Péter, Rojty Pál, Kecskés István, Szalontay Lukács. Egytől-egyig jobbágyok nevei, mi azt tanusitja, hogy az idézett korban már legalsó néposztályunk is tulemelkedett a pusztán keresztnévi kezdetleges elnevezésen.
323-ik oklevél.
NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 42. 1.
Leleszi országos levéltár.
De Cséfa papjainak nevével már nem vagyunk ennyire szerencsések; mindössze egyet ismerünk, Jánost, ki az 1332–1337. évek közt évenként tizenhat garas tizedet fizetett, csupán egyszer, 1333-ban huszonkettőt. És ez egyszer ott áll neve mellett a «plebanus» szó, mi tizedjegyzékeinkben csak a kitünőbb lelkészek czime szokott lenni.
Ugyane korban történt, hogy Mihály cséfai biró Rómában járt Szent-Péter egyházának látogatására;* önkényt, csupán buzgóságától 363indittatva tette-e meg a nagy zarándokutat, vagy pedig ama kor szokása szerént birói itélet következtében? forrásunk nem emliti.
Az oklevél a biharmegyei Adorjánban kelt s valószinűleg Adorján urának, Kopasz nádornak kiadványa, de keltének évszáma a tollban maradt. Hazai okmánytár: VII. 336–337. 11.
