HARSÁNY. (HARSAN. EGHAZASHASA. EGHAZAN. EGHAZASHARSAN.)
HARSÁNY.
(HARSAN. EGHAZASHASA. EGHAZAN. EGHAZASHARSAN.)
(HARSAN. EGHAZASHASA. EGHAZAN. EGHAZASHARSAN.)
Története felér egész a XIII-ik század elejéig, midőn egyik lakója, mint tolvaj állott a váradi istenitéleti szék előtt.* Bővebben szól róla II. Endre királynak 1234-iki oklevele, melylyel e birtokot az Aba nemzetségbeli Demeter mesternek, a megkoronázott királyfi, Kálmán étekfogójának adja, s mely levélben Harsánynak már határai is megjelöltetnek. Érdekes a határok közt bizonyos Lodomer nevü föld, mely mint a váradi egyház birtoka szerepel, s mely talán nem más, mint a mai Libárdi puszta.*
Váradi regestrum: 105. okl.
WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. VI. 545. s köv. 11.
Nem egészen félszázad mulva már a váradi székeskáptalan birtoka Nagy- és Kis-Harsány név alatt, s Egyházas előneve is azt mutatja, hogy több Harsánynak kellett lennie. Mikor, ki által jutott a váradi káptalan birtokába? arra közvetlen tudósitásunk nincs; de miután tudjuk, hogy a nevezett Demeternek nemzetsége a váradi székesegyházba temetkezett:* alig kételkedhetünk, hogy koporsójukkal szállt e 368birtok is a nevezett egyházra, amint csakugyan Lodomér püspök 1273-iki levele megjegyzi róla, hogy «hagyaték».*
FEJÉR GY: Codex dipl. VIII. 3. 68. 1.
E munka II. kötete 247. 1. 2. és 276. 1. – 252. 1.
Lelkészei közől ismerjük: 1332-ből Pált; 1334-ből Jánost; s 1335–6-ból Istvánt, kik rendesen évi hét garas tizedet fizettek.
