HOMOROG. (HUMRUGD. HUMRAK. HUMRUK.)
HOMOROG.
(HUMRUGD. HUMRAK. HUMRUK.)
(HUMRUGD. HUMRAK. HUMRUK.)
Történetünk korában is két Homorog szerepelt Biharmegyében Kis és Nagy előnévvel; amaz a Sebes-Körös jobb-, emez bal partján Szalonta mellett. Itt az utóbbiról van szó.
Nevét először a Váradi regestrum emliti,* ugy mutatván be öt lakosát, mint akik tolvajsággal vádoltattak, de ártatlanul. Előfordul a pápai tizedjegyzékekben is, kivéve az első évet (1332), minden esztendőben, de mint a nagyonis harmadrendü egyházi javadalmak egyike, legalább lelkésze, Pál egy évben sem fizetett többet nyolcz garas tizednél.
318. oklevél.
Nemesi birtok vala mindig, s részjószága volt benne a Toldy-ak hirneves nemzetségének is. De a középkori Homorog nem a mai Oláh-Homorog helyén állt, hanem ettől napnyugatra mintegy negyedórányira. Ott a «pap rétje» mellett «kőtemplom» nevü helyen emelkedett hajdan téglaépületü egyháza. Ma már ugyan mi sem látható belőle, mert a téglákat még alapjaiból is kiásták, de épen e kiásás 369Következtében falainak körvonalai mindenütt megtetszenek. Ezek szerént itélve, mintegy 5 m. széles, 16 m. hosszu, tökéletesen keletelt, egy tornyu egyház lehetett. Körülötte embercsontokat hány ki ma is a szántóvető ekéje. Az egyháztól délre vonuló halomgerinczen állt a község; e helyen mindenütt emberi lakás nyomaival találkozunk.*
E község lakosai közül nehánynak neve 1489-ből: Nagyszakálu Lukács, Kurta Máté, Veres Dénes, Kozma Simon, Kis Barabás, Fodor Bereczk, Pakosy Mihály, Kovács Lukács. Leleszi országos levéltár. A régi nevek kiválólag jelentékenyek Biharmegyében, hol az elpusztult falvakat oláhok szállták meg.
