REMETE.
REMETE.
Nevében legrégibb történetének első nyoma rejlik, de e nyom egyéb adatok hijában még bizonytalan, és csak valószinü, hogy e kis község s a már emlitett Papmező s az alább következő Szent-Benedek történetei egy közös pontból indultak ki, amint e községek különben 381is közel állottak egymáshoz. Remetét sem a bécsi codex, sem a pápai tizedjegyzékek nem emlitik, és igy egyházi multjának egyedüli emléke egyháza, mely a község közepén kis patak partján emelkedik, s melynek felrajzát (XVIII. tábla) és alaptervezetét (36. szám) mellékeljük.
36. sz. – A remetei egyház alaprajza.
Ez egyház keletelve van s a mellette folyó patak medréből szedett, gömbölyded kövekből épült. Szentélye belül még kerek, mint a románkori apsisok, de kivül már szögletes, nevezetesen a nyolczszög három oldalával záródik s eredetileg támok erősiték, de már csak helyeik látszanak. A szentély tehát már határozottan csúcsives, de a körülmény, hogy a hajóval egyenlő szélességü, és hogy a hajó oldalain támoknak nyoma sincs, arra vall, hogy itt a szentélyt s a tornyot később épitették egy románkori hajóhoz. E mellett szól ez egyház jegyzőkönyve is, mely említi, hogy a hajó ablakai átalakításuk előtt «igen-igen keskenyek, amellett hosszuk» voltak. Nyugati oldalának két diagonal támja, melyből már csak az éjszaki van meg szintén későbbi, a toronynyal egykoru.
E torony, melyből csúcsives ajtó nyilik a hajóba, egyike a legszebbeknek, s egyházmegyénkben épen páratlanul áll, mert mig román-, vagy átmenetkori tornyaink vannak, csúcsives egyházaink közől egy nagyonis egyszerünek kivételével,* csak azok maradtak ránk, melyek eredetileg torony nélkül álltak. E torony két emelet magas, csinos, kőbélletü ablakokkal, melyek közől a második emeletiek diszesebbek, kivált a nyugati, mely, mint mellékelt rajza mutatja (37. szám), hármas levelü csúcsivvel záródik; a keleti ablak kerek, de kőtagozatai már kitörtek. A torony oldalain falszalagok futnak fel, s legfelsőbb emeletét csinos, csúcsives pártázat szegélyezi. Ez idomok mind korai csúcsivesek, s igy tornyunk keletkezése a XIV-ik század elejére tehető.
Alább: Kalotai főesperesi kerület – VÁSÁRHELY.
37. sz. – A remetei egyháztornyának ablaka.
Bent a kis egyház egészen át van alakítva, diadalivét lebonták, szentélyének oldalfalait a hajó magasságáig kiépítették s régi kőboltozatát egyszerű famennyezettel pótolták. De a falak egyhangu mészrétege, 382mint személyesen is meggyőződtem, régi festményeket takar, melyek – állítólag – a szentélyben Szűz-Mária s az apostolok, a hajó éjszaki falán pedig, hol ablakok most sincsenek, Szent-László király életének jeleneteit tüntetik fel.* Talán lesz még e kis egyháznak is oly husvétje, midőn falainak mészrétege lepattan, s belsejének szép titka százados sirjából uj életre támad.
«Belül a templom falai – mondja a már idézett jegyzőkönyv – olyan erős, veres festékkel vannak festve körös-körül, mely festés mindamellett is, hogy régi, nem hogy elkopott volna belőle valami ... sőt semmiféle erős kővel vagy más eszközzel sem lehet ledörgölni; inkább széjjelkopik a terméskő, mintsem a festék lemenne. A sekrestyébe pedig (a szentélyt érti) különb-különbféle czifra szentek vannak festve, melyek tiszta időben, mikor a nap szépen fénylik, a meszelésen keresztül is láthatók, mert már az egész templom, félvén a lakosok, hogy tőle megfosztatnak – mire a régibb időkben volt is példa – több izben fejér mészszel bemeszeltetett.»
Különben Remete egyike volt a Belényes városa kerületébe tartozott községeknek, s azzal-együtt a váradi püspök birtokát képezte,* hol a püspökségnek jószágos nemesei is laktak.*
E munka II. köt. 255. 1.
«Remetei nemes uraim jószágának száma: Remetey István vajda jobbágy száma 24. Remetey Miklós vajda jobbágy száma 26. Remetei Bornemisza István j. sz. 10. Remetei Mihály j. sz. 26. Somogyi Gergely j. sz. 3.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 1033. 22.
