SÁLYI. (SADY. GAULI. SAULI.)
SÁLYI.
(SADY. GAULI. SAULI.)
(SADY. GAULI. SAULI.)
Azon Saulban keressük-e névadó birtokosát, ki 1111-ben Biharmegye főispáni méltóságát viselte?* vagy még feljebb azon Sálya főurban, kit Biharmegyével kapcsolatosan a csiki székelykrónika említ?* adatok hijában eldöntenünk nem lehet. Annyi bizonyos, hogy neve ép ugy alakulhatott a Saul személynévből, mint Pályi a Paulból.
FEJÉR GY: Codex dipl. VII. 4. 59. 1.
SZABÓ K: A magyarországi székelytelepekről. Századok. 1880. évfolyam. 492. lap.
Először a bécsi codex lapjain találkozunk vele, mint tekintélyes községgel, melynek lelkésze Várad püspökének egy félmárka szeretetadományt hozott, tehát oly összeget, melyet kerületi lelkésztársai közől egynek adománya sem közelített meg. Ekkor élhette e község virágzása korát. Félszázad mulva a pápai tizedjegyzékek még mindig ugyan kedvező, de kevésbbé fényes sorsban tűntetik fel: lelkésze, András az 1332–1337. évek közt rendesen tizenöt garast fizet évenként, és csak az utolsó évben tizennégyet. A XVI-ik század második felében régi jó világa már egészen oda lett, ekkor a község az utolsó házig elégett s lakosai is annyira megfogytak, hogy összesen csak hat család maradt benne, melyekből négy Szabó, egy Miklós és ismét egy Madarász nevet viselt.* Ekkor pusztulhatott él régi egyháza is.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Urbariar et. Conscript.
Különben már 1319-ben mint a váradi székeskáptalan birtoka emlittetik.*
E munka II. kötete 281. 1.
