41. MEZŐSZILVÁS
41. MEZŐSZILVÁS
1321-ben Scilvásnak (Györffy: Az Árpád-kori. III. 374.), 1329-ben Zylvasnak írják (Documente. XIV. C., II. 275.), 1332-ben Iluas (i.m. III. 125.), 1448-ban Pusztasylwas, alio nomine Mezewzylcaza, Mezwsilwas (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1473-ban Oláhzylwas (uo.) néven jelentkezik a forrásokban.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Péter ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 33 régi banálist fizet, 1333-ban 12 dénárt és 1 régi banálist, 1334-ben 6 garast, majd 8 garast és 3 dénárt, 1335-ben 4 garast és 2 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 162–163.; Documente. XIV. C., III. 125, 210.; Györffy: i.h.) A XV. század közepén puszta, 1473-tól görögkeletiek, Lippa eleste után szerbek telepednek le.
Korán elpusztulhatott temploma és egyházközsége, mert későbbi adatok nem ismeretesek. Az egykori katolikus hívek utódainak a reformáció idején református filiális egyháza volt.
