58. VAJOLA
58. VAJOLA
1319-ben Veylla néven írják az oklevelek (Documente. XIV. C., I. 333.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 378.), a későbbiek során, 1332-ben Veyla (Documente. XIV. C., III. 126.), 1455-ben Vyola, 1587-ben Vajola (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában.
Helyén Radus helység állott, mely 1241-ben elpusztult.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Hertvik a pápai tizedjegyzék szerint 5 kuntint fizet, 1333-ban Jakab plébános 7 kuntint, 1334-ben 6 garast, majd újra 6 garast, 1335-ben pedig 5 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 162.; Documente. XIV. C., III. 126, 158, 210.; Györffy: i.h.)
Középkori temploma – nagy átalakításokkal 1778-ban – ma is áll. Torony nélkül épült. Tornyát jóval később lenn a falu közepén építették.
Elődje északnyugatra egy völgyben állott.
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején a templommal együtt lutheránus lesz. (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.) A XVIII. században református egyházról tudunk, de valószínű, hogy ez egy olyan lutheránus egyházközség, amely egy időben a református superintendens alá tartozott, de lutheránus maradt. Később is csak lutheránus egyháza van. (Sematismul. 1900.)
Ritkaság, hogy itt a cigányok lutheránusok.
1944 után a templom görögkeleti használatba ment át.
A II. világháború után az elmenekült szászok helyébe betelepült katolikusok egyik lakásból rendeznek be tornyos kápolnát.
Református templom
