106. SZANCSAL
106. SZANCSAL
1252-ben jelentkezik először neve a Zonchel földdel kapcsolatosan, amelyen három falu alakult: Balázsfalva, Szancsal (Böszörményszancsalnak is nevezve) 1347-ben és Magyarszancsal (Borsyacobfalva vagy -háza és Szancsaltelke néven is) 1315-ben. (Györffy: i.m. II. 559–560.)
A három falunak közös temploma volt Szent Márton tiszteletére szentelve, mely Balázsfalva területén állott. (Györffy: i.m. III. 548.; Batthyaneum. II. 142.)
A két Szancsal lakói katolikusok voltak, amire utal az egyik Magyar előneve és az az ismert tény, hogy Böszörményszancsal lakói (volt mohamedánokról elnevezve) elmagyarosodtak és katolikusok lettek még az Árpád-korban. Balázsfalva és a mai Szancsal között fekvő Magyarszancsal (Borsyacobfalva) lakói részben Balázsfalva, részben Szancsal közt maradtak fenn.
1461-től görögkeletiek is letelepedtek ide.
Szancsal később külön templomot kap, s katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II.183.), de később annyira megfogyatkozva, hogy anyaegyház jellege megszűnik, ezért az 1900-as Sematismul ezt írja róla: „Az elmúlt századokban sok kálvinista volt. Bizonyság rá a fennmaradt kálvinista templom, de lassan annyira megfogyatkoztak, hogy ma alig van 25 lélek.” (Sematismul. 1900. 179.)
Jelenleg csak a fedél nélkül maradt torony őrzi emlékét.
A két Küküllő összefolyása táján „auf der Martirikirche” helynév egy régi templom alapfalait jelzi, ahol sok csontot találtak. Ott lehetett a Szt. Márton templom. (Urkundenbuch. I. 79.)
Református templom
