108. SZÁSZORBÓ
108. SZÁSZORBÓ
1100 körül székely település. (Fabini) Helyükbe települnek a szászok 1200-tól.
1291-ben Wrbow, Wrbou néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1309-ben Orbou, 1332-ben Trikow (Orbov), 1488-ban Urbogen, 1496-ban Wrbegen, 1506-ban Orbo formában szerepel. (C. Suciu: i.m.; Beke: Az erd. egyházmegye. 96.)
1308-ban már plébánosának neve is ismeretes: András, aki jelen van, amikor a szászok megrohamozzák a fehérvári székesegyházat. (Documente. XIV. C., I. 155.; Beke: i.m. 94., jegyz.) Ekkor tehát már temploma van.
1330-ban János a plébános. (Documente. XIV.. C., II. 324.) 1332-ben ugyanez a János a pápai tizedjegyzék szerint fél márkát (5 lotót?) fizet, 1334-től Hermann 5 márkát, majd 1 és fél márkát dénárokban és ismét 1 fertó ezüstöt. (Beke: i.m. 94.; Documente. XIV. C., III. 128, 141, 219.) 1457-ben Máthé kanonok és vikárius Orbó plébánosa. (Urkundenbuch. V. 559.)
A templom építési idejét a XII. századi szász telepítéssel hozzák kapcsolatba, s legkésőbb a tatárjárás előtti időkre teszik. (Gerevich:
Magy. román kori műemlékei. 31.) Sőt elődje is lehetett. Ugyanis a szász telepítés előtt Sebes és Orbó vidékén székelyek laktak, akik a XII. században innen vitték magukkal Háromszékre az Orbai és a Sepsi szék nevét. Abban a korban – ha feltételezhetően is – már volt templomuk, de annak nem maradt fenn semmi nyoma. (Nägler: Die Geschichte der D. in R. 17.; Documente. XI–XIII. C. I. 208.)
A XII–XIII. századi templom romjainál végzett ásatások során (1964-ben) XII. századbeli halántékgyűrűket találtak, amelyek a szászok előtt itt lakó székelyektől származnak. (Nägler: i.m. 114.)
A háromhajós román kori oszlopos bazilikatemplom a falutól keletre eső magaslatot uralta. A főhajót oszlopokon nyugvó árkádok kapcsolták az oldalhajókhoz. A főhajónak sík mennyezete volt, az oldalhajók pedig keresztboltozatosak voltak.
A főhajóhoz csatlakozó szentély eredetileg félköríves apszissal zárult. A XV. században lebontották és egyenes záródású szentéllyel helyettesítették, kelet felé megnyújtva, megőrizve a déli félköríves ajtót, melynek ívét román-gótikus átmeneti lóheredíszes faragott relief fedi. Hasonló van a sekrestyeajtó keretén és a fali szentségfülkén is.
Bejáratok csak az oldalhajók déli és északi oldalán voltak. A szentély keleti oldalának ablaka gótikus díszítésű, a többiek félkörívesek.
A szentély déli és északi oldalán az ablakoknál még láthatók voltak a szentelést (consecratio) jelző keresztek, kör alakú keretbe festve.
A nyugati árkádos karzat fölé karcsú négyzetes magas torony emelkedik, félköríves ikerablakokkal.
A templomot várfal és várárok vette körül. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 62.; Komm mit. 1973. 25–27.)
A múlt század közepén a szentély már fedél nélkül állott, melyet csak temetések alkalmával használtak, ugyanis lenn a faluban új templomot építettek, már 1500–1510-ben.
1870 dec. 25-én leégett a hajó tetőzete is. 1872-ben az oldalhajókat lebontják és 1876-ban a várfalakat is, csak az alacsony kőkerítést hagyják meg. Azóta a templom falai és tornya is fedél nélkül állnak. 1964-ben a bomladozó falakat megerősítik, hogy a további romlását megakadályozzák. (Komm mit. 1973. 27.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
A régi lutheránus templom
Az új lutheránus templom
