20. HOMORÓDALMÁS
20. HOMORÓDALMÁS
1334-ben Almás néven jelentkezik az oklevelekben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 172.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 6 régi banálist fizet, 1334-ben pedig 2 banálist. (Beke: i. h.; Orbán: Székelyföld. I. 186., jegyz.; Documente. XIV. C., III. 169.)
A középkori templom a falu déli végétől nyugatra, 100 méternyire állott, amelyet 1693-ban bontottak le. Két kőfaragvány (orrtagos), kétoldalt vályúzott kőborda és egy gótikus ablakkáva darabja élte át az építkezést, illetve bontást. Orbán Balázs idejében – ahogyan ő írja – „bonthatatlan szilárd alapfalai most is megvannak, s az eke roppant sok embercsontot
forgat fel ottan”. (i. m. I. 141.) Később (1932-ben) ezeket az alapfalakat is kitermelték.
Ez a régi templom 7 falut szolgált, amelyek beolvadtak Almásba: Varjas, Kakód, Benesfalva, Almás, Bencőfalva, Cikefalva, Tankófalva (inkább szétszórt települések voltak). (Orbán: i. m. I. 186.)
A lebontott templom helyett a falu közepétől
keletre emelkedő dombon 1693-ban új templomot építenek.
Közel egy évszázad múlva, 1786-ban a falu közepén ismét új templom épül, az előzőt 1789-ben romos állapota miatt lebontják. Az új templom kőtornyot kap, elődjének csak faharanglábja volt. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 141–142.) A régiből több faragott kő épül be az új templomba.
Középkori katolikus lakossága átéli a reformáció korának változásait és az unitárius vallást választja tartósan, s örökli a középkori templomot is.
A XVIII. században unitárius anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 228.), és e század elején is unitárius anyaegyháza van Homoródalmásnak, templommal. (Helységnévtár.)
A Homoródalmástól keletre fekvő barlang fölötti Kőmező nevű fennsíkon kápolna állott. Már Orbán idejében romos volt. (Orbán: i. m. I. 186.) Alaprajza alapján román korinak vélik. Tatárkápolnának is ismerik. (Dávid L.: i. m. 143.)
Unitárius templom
