8. BÖGÖZ
8. BÖGÖZ
Először 1333-ban jelentkezik az okiratokban Bugus néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 172.; Orbán: Székelyföld. I. 37., 14. jegyz.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1486-ban Begez (C. Suciu: i. m.), 1505-ben Bögöz (uo.) a neve.
Az 1567. évi regestrum Bgoz néven 39 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 219.) 1333-ban plébánia-temploma van, ebben az évben papja, Domokos a pápai tizedjegyzék szerint 13 banálist fizet, 1334-ben 9 banálist. (Beke: i. h.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 170, 200.)
1510-ből ismeretes plébánosa, Mátyás. (Beke: i. m 172., jegyz., a Tabular Albense. II. 397, 402. után).
A település eredetét a XI–XII. század fordulójára teszik, mert ebből a korból származó, félig földbe ásott lakások nyomait tárták fel.
Nem sokkal későbbi lehet a temploma. Az első okleveles adat (1333) már egy előbbi századból származó népes egyházközség templomáról tanúskodik. Ebből a korból származnak a hajó toronyfalai, a részben feltárt félköríves apszisra utaló alapok. Már a XIII. század végén egy előbbi templom alapjaira építik tovább a falakat 7–8 m magasságúra és a toronyfalhoz csatlakozó első oromfalat.
A nyugati kapu belső része román kori, de kőbéllete már csúcsívvel zárul. Az ívmezőben domborművek nyomai látszottak.
A XV. század második felében a templom kívül-belül gótikus köntösbe öltözik. Gótikus szentély épül, de az elődjénél magasabbra, és hasonlóképpen magasítják a hajó és a torony falait is. A templom alapterülete lényegesen nem bővül. A hajó deszkamennyezetét gótikus téglabordás, szövevényes hálóboltozat váltja fel, később pedig kazettás mennyezet.
A megmaradt ablakok csúcsívesek, kétosztású eltérő díszítéssel. A déli kapu szemöldökgyámos, pálcatagos kőkerettel.
A szentély ablakai is kétosztásúak, változatos mérművekkel, a gótikus kor tanúi. Ebből a korból való a lebontott sekrestye ajtókerete is.
A szentélyt szövevényes kőbordás hálóboltozattal látták el.
A kazettás mennyezet festéséről 1724-ből felirat tanúskodik. Stephan Fabritius és Dániel Philip festette.
A gyámkövek mind más és más formát mutatnak. A szentélyzáródás egyik gyámkövén fiatal női arc domborműve vehető ki. A szentély boltozatának csúcsán, a zárókövön sugaras naparc látható, a szentélynégyszög zárókövén pedig holdsarló, kétoldalt csillaggal.
A hajó téglabordáiból javítás alkalmával néhány faragványtöredék került felszínre.
A hajó boltozata 1724-ben beomlott, ezért deszkamennyezettel helyettesítették. A beomlásért a szentegyház bíráját vádolják hanyagsággal, mert „feles ruinák találtatván, mind a templom, mind a cinterem körül, nem urgeálta, ahol illett volna”. „A templom igen megrongált állapotban van” 1749-ben is.
Jeles értéke a templomnak az 1865-ben a mészréteg alatt felfedezett falfestmény-sorozat: Szent László legendája az északi falon, a XIII. század végéről (Szent László búcsúja a váradi püspöktől a Felvonulás, a Kunok üldözése, az Ütközet, a Leányrabló kun üldözése, amelyből egy ló látszik, a Párviadal, csonkítva, A kun legyőzése.)
A XIV. századból származtatják az Antiochiai Szent Margit legendáját megörökítő festményeket, melyek szintén az északi falon, a Szent László képsora alatt vannak, 11 jelenetben (Margit megkérése, A király elé idézése, A király előtt kísérőjével, A megkínzás, Ima a bálványoszlop előtt, Olajban főzés, Börtönben, A sárkány legyőzése, Glóriás fej lefejeztetése).
Az utolsó ítélet képsora valamivel későbbi lehet (1400-ból). Ez a fenti képsor alatt a következő jeleneteket ábrázolja: Utolsó ítélet, Üdvözültek csoportja, Feltámadás, Trónoló Krisztus, körülötte angyalok, apostolok, Szűz Mária, Szent János, Leviathan. Ettől keletre: Szent Dorottya, Veronika kendője, egy koronás szent és három szent sérült alakja.
Az utolsó ítélet képsorában rovásírást fedeztek fel: Atyai Están nevével és az utólag bekarcolt kisbetűs szöveggel: Hic fuit Gasp… De…
A felfedezés után (1865) újra bemeszelték, csak legújabban tárták megint fel.
A reformáció utáni bemeszeléskor a szentek jó részének szemeit kikaparták. (Dávid L.:
A középkori Udvarhelyszék. 83–84.)
A templom tornya román stílusú: fala kissé beugrik a hajó keretébe. A XIV. század elején átmeneti stílusban építik tovább, majd a XV. században gótikus formát kap. 1842-ben magasítják. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 160, 222, 251/2.; II. 705.; Ref. Szemle. 1960. 251., 1963. 41, 44.; Szőnyi: Régi magyar templomok. 228.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 4l, 35/12.; Balogh J.: Mátyás király udvara. 105/2.)
A reformáció előtt a falu tiszta katolikus, a reformáció korának változásai után a református vallás állandósul és tartja mindvégig a templomot is.
1665-ben a katolikus kori oltárhuzat és egy miseruha még megvolt. (Ref. Szemle. 1963. 43.) Más egyház vagy templom Bögözön nem volt.
Református templom
